Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
106. ROMBAUER JÁNOS (1782-1849) FLÓRA 1830 körül Olaj, vászon, 104 x 82,5 cm. Jelzés nélkül Ltsz. 84.57. Az igen meghitt hangvételű, biedermeier portré szerzőjének beazonosítását segítette a táji részletben felismert Eperjes városa. Sáros megye központja a 19. század első felében jelentős művészeti centrum volt, s mint mindenütt, itt is az arcképfestés iránt mutatkozott a legnagyobb kereslet. Az, hogy a szépen megkomponált felületen belül a természet ilyen fontos szerepet kapott, tovább szűkítette az alkotók körét, s egy rousseau-i szemléletet feltételez. Felkeltette figyelmünket Rombauer egy ismert városképe is, aminek ábrázolásbéli felfogásában sok hasonlóság van, a tiszta rajzolatú portréinak stíluskritikai vizsgálata is gyanúnkat igazolni látszott. A képen megjelenő virágfüzérrel analóg dekoráció korábbi alkalmazására is volt már példa Rombauer egy allegorikus tavasz figuráján. A lőcsei születésű Rombauer János Stunder János Jakab tanítványa volt, s minden bizonnyal külföldön is járt, s legalább Bécsben művelhette magát. Magyarországi működésének központja Eperjes, de közel két évtizedet töltött Pétervárott a cári udvarban. A szép fiatal hölgy életszerű vonásai természet utáni festésre engednek következtetni. A kép egészének lelkülete: a pontosan kimódolt elrendezés, az anyagszerű előadásmód, a gondos rajziság azt sugallja, a festő számára különösen fontos volt modellje, talán korán elhunyt gyermekét örökítette meg. Szimbolikus jelentés olvasható ki a virágok megfogalmazásában, s a szépen megjelenített kéztartásban is. A pártának felfűzött plasztikus virágok és a csendéleti elemként pohárba helyezett növények tovább élnek, míg társaik hervadoznak. Az ez idő tájt Eperjesen működő Miklóssy Józsefnek Kováts Jánosról festett arcmása, s e szép portré színvonala is azt mutatja: hogy a város notabilitásának megbízásából bécsi igényekhez mérhető alkotások születtek. Irodalom: A. Tyihomirov 1%1. JÁNOS ROMBAUER (1782-1849). FLÓRA. The identification of the author of this very intimate Biedermeier portrait was made possible by the recognition of town of Eperjes (Presov) in the landscape detail of the painting. The seat of comitat Sáros in the first half of the 19 n centuiy was a significant art centre, and similarly to other places the portraits belonged to the most demanded genres here. János Rombauer was born in Lőcse (Levoca). The centre of his Hungarian activity was in Eperjes, but he spent almost two decades in St.Petersburg in the court of the tsar. The realistic features of the beautiful young lady refer to the painting after nature. G. G. 107. GEREBENEK Nemesbikk, 1881. Méret: h: 91,5 cm, sz: 18,5 cm. Ltsz. 92.4.1. Mezőkeresztes, 1835. Méret: h: 89 cm, sz: 19,5 cm. Ltsz. 65.92.12. A gereben kenderfeldolgozó eszköz, a már összetört növény rostjai közül ezzel fésülték ki a szár törmelékeit. Mint a legtöbb női munkaeszköz, ez is az ún. szerelmi ajándékok tárgykörébe tartozott: díszesen faragott példányai házasodási szándékot fejezhettek ki, illetve erősíthettek meg. Ezért az ilyen célból faragott darabokra rendszerint felkerült a szerelmespár neve, az ajándékozás évszáma. Az 1881-ben készült példányon az alkotó {Tóth János) a növényi motívumok közé rejtette az ajándékozó (Virág Mihály) és az ajándékozott {Hajdú Magdolna) névjelét. Felületét gazdagon borítja a vésett, buján ágazó, mégis finom növényi ornamentika. Az aszimmetrikus virágtövek gránátalmái, nemes arányú tulipánjai az úrihímzések motívumaira emlékeztetnek. Ez a párhuzam talán nem is annyira erőltetett, ha figyelembe vesszük, hogy mind a készítő lakhelye (Nemesbikk), mind Mezőcsát, ahol Virág Mihálytól megkapta az ajándékozott a gerebent, református többségű, kisnemesi település volt. Ugyanilyen társadalmi összetételű volt a közeli Mezőkeresztes is, ahol a másik, barokkos formájú, csigavonalas és stilizált növényi díszű gereben készült. Vésett díszítménye szerényebb a máiknál, de biztos kezű, jó arányérzékkel bíró alkotóról tanúskodik. Gazdag szélkiképzése, illetve a bravúrosan megoldott áttört szívmotívum teszi könnyeddé ezt a korai, 1835-ben faragott munkaeszközt.
