Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)
KATALÓGUS
erdei üvegcsűrökben több mint két évszázadon keresztül folyt. A regéci erdőkben Óhután kezdődött el az üveggyártás, majd 1758-tól új, fában gazdag területre telepítve Űjhután, 1849-től 1916-ig pedig Középhután készítettek üveget. A hutákban a mesterek azzal az ősi technikával dolgoztak, amellyel az üvegfúvás valamikor megindult. Az üvegdíszítés ősi eljárásai közé sorolható a szál- és fonáldíszítés, amely különösen az alexandriai és a velencei reneszánsz üvegművesség kedvelt technikai megoldása volt. A regéci üveghutákban, ahol a hutatechnika határain belül mozogva az üveg anyagi sajátosságainak kifejezését tükrözték a különböző díszítőeljárások, igen gyakran fonáldísszel látták el a szépen megformált tárgyakat. A helyi üvegcsűrök legtipikusabb tárolóedény-féleségeinek, a korsóknak a díszítésére volt különösen jellemző a fonáldíszítés. A zempléni korsók ismereteink szerint mindig gömbölyű, lapított testtel készültek 3-4 literes nagyságban. Talpuk vastag, lepényszerűen kiképzett volt, és a rövid nyak a fül becsatlakozásánál a képen is látható sajátos formában dudorodott ki. A nyak kiképzése a fületlen korsóknál is hasonló volt. A sötétzöld, vagy átlátszóan fehér korsók felszínére képlékeny állapotban felragasztott, igen változatos vonalvezetésű üvegfonalaknak elsősorban felületélénkítő szerepük volt. Az üvegfonalak a legkülönbözőbb színűek lehettek, készülhettek ugyanolyan áttetsző üvegből, mint maga az edény, de lehettek homályos fehér (opál), kék, vagy vörös színűek is. A zempléni hutákban szinte kizárólag a homályos fehér és az edényhez hasonló színű üvegből készült üvegszálakkal díszítettek. A díszítőeljárások során az üvegszálak a legkülönbözőbb módon helyezkedhettek el a gömbölyű, lapított, szinte sonkaszerű testen. Övezhették a korsótestet koncentrikus körökben vagy félköríves elhelyezésben, ahol a díszítmények a függőleges vonalak mentén szinte egymásba olvadnak. A fonál- és száldíszítés más produktumoknál is felbukkan, így többek között a lapos üvegkulacsok testén, a különböző nagyságú kancsók szájperemén, a velencei formákat utánzó zöldes poharak felületén, de leggyakrabban a bokályok nyak- és hasrészén. irodalom: Takács 1966.; Borsos 1974.; Veres 1989. JUG WITH AN OPAL-GLASS THREAD DECORATION Glass objects reviving Antique traditions were made in North Hungary, in the Regéc glass-work in the Zemplén Mountains. The work was founded by Ferenc Rákóczi II in 1698. This small glass workshop was functioning until 1916. Its most popular products were pieces for wine storing and drinking, among them the jug in question. 101. RECECSIPKE LEPEDŐVÉG Gömör megye, 19. század eleje Méret: 150 x 35 cm. Ltsz. 53.715.2. Vékony szálú fehér len alaphálón vázon- és tömőöltéssel készült az Ábrahám áldozatát ábrázoló bibliai jelenet. A felületet hétágú életfa tagolja, az ótestamentumi jelenet a virágtövek közé komponálva négyszer ismétlődik a lepedőbetét hosszán át, kétszer tükörképszerűen, ellentétes irányba fordítva. A pátriárka kardját emeli a térdeplő Izsáki, szárnyalva érkezik az angyal, s hátul a „máglyán" ott látjuk az Izsák helyett feláldozandó kost. A főalakok közötti teret virágok, indák, apró díszítőelemek töltik ki. Minden egységben ismétlődik az ABRAHAM és az IZAK felirat. A rece az európai vászonneműek díszítésében a 15. század végétől vált egyre kedveltebbé. Magyarországon a 16. századtól a hagyatéki és kelengyeleltárak ruha- és vázonneműi között rengeteg recemunka említése található. A récéket az úrihímzésekhez hasonlóan a nemesi udvarházakban készítették. A minták alapjául „írott" vagy „varrott" példák szolgáltak, melyek mintakincse évszázadokon keresztül a nyugati mintakönyvekhez igazodik. A 18. században a főúri és nemesi viseletből lassan eltűnt a rece, technikáját és néhány motívumát a népművészet örökítette tovább. Textilen viszonylag ritka az emberalakos díszítmény, a néhány bibliai jelenet közül azonban Ábrahám áldozatának ábrázolása évszázadok óta gyakran előfordul. A középkorban kárpitok, hímzett s szövött oltárterítők gyakori témája volt. Világi használatú textíliákon, abroszokon, lepedőkön is már korán megjelenik. Károlyi Kata 1595-ben írásba foglalt gazdag hozományában így említik: „Az Ábrahám históriájával környül varrott rece egy asztalra való abrosz vékony gyolcs". Ez az ábrázolá nyugat-európai darabokon nem elterjedt, nálunk azonban nemcsak recemunkákon élt tovább, hanem szálánvarrott hímzéseinknek is viszszatérő díszítménye. Mivel a népi változatokon a jelenet eredeti értelmével nem sokat törődve, pusztán díszítő céllal alkalmazták, az ábrázolának nem volt a tárgy funkciójához kapcsolódó jelképes mondanivalója, a minta nagymértékben átalakult. További sorsában is az ornamensek fejlődési törvényszerűségei érvényesültek. Egyre jobban fellazult az emberalakok rajza, közöttük apró virágok, állatalakok bukkantak fel a felület kitöltésére. Az indák szinte benövik a geometrikus formát és az emberalakokat. A kardot Ábrahám kezéhez már csak inda köti, s a kard pengéjén egyes ábrázolásokon kiskutyák sétálnak. Ha a
