Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

76. IMASZŐNYEG Anatolia, Gördes vag)' Mêlas, 18. század eleje Méret: 123,5 x 152 cm. Ltsz. 53-1767.1. A szőnyeg anyaga: nyersfehér gyapjú láncfonál, téglapiros gyapjúvetülék, piros, sárga, nyersfehér, világoskék, fekete gördesz típusú gyapjúcsomók. Hasonló rajzú szőnyeg Magyarországon gyakrabban előfordul, kiemelkedővé a két végét lezáró szövött sávra hímzett felirata teszi, értékes helyi vonatkozású információt tartalmaz, amely szerint „AZ + ŰR + ASZTALÁRA + KÉSZÍTTETETT + SZŐNYEG + A + B + N + SZABÓ + CZÉII + AJÁNDÉKA + 1727"-ben. Hasonló feliratos, évszámos darabok művészettörténeti szempontból igen becsesek, analóg darabok készítési idejének meghatározásához nyújtanak támpontot. Szokás volt Magyarországon, hogy

7 az egyházak nemesi kegyurai, jámbor társaságok, vagy akár polgári személyek neves alkalmakkor a templomot magas értéket képviselő szőnyeggel ajándékozzák meg. Sajnos az adományozá körülményeit és időpontját csak igen ritkán jegyezték fel. 17-18. századi templomi összeírásokból tudjuk, hogy Borsod megyében is szinte minden templomban volt 1-2 szőnyeg, rendszerint török készítésű, de ezek az idők folyamán elpusztultak, elkallódtak, csupán a megye székhelyén az avasi református templomban maradt a helyszínen 3 korai török szőnyeg. Még nagyobb pompát fejtettek ki e területen fejedelmi, főúri rezidenciákban, nemesi udvarházakban. Bizonyos ünnepi alkalmak, mint az esküvő, keresztelő, gyász elmaradhatatlan díszei közé tartoztak a szőnyegek. Egykorú leírások mellett a régi gazdagságra utalnak világhírű múzeumi szőnyeggyűjteményeink és nem utolsósorban a nagy történelmi pusztítáoktól jobban megkímélt Erdély-részi protestáns templomok lenyűgöző török szőnyegkincsei (Brassó, Segesvár, Medgyes stb.). PRAYER RUG The rag was made of red-and-white cotton warp, its werf is brick-red cotton, the cotton knots are red-yellow, red-white, light blue, black. Rugs with similar outlook are frequently met in Hungary. The outstanding feature of this rug is the yellow woven, embroidered inscription closing the two ends of the carpet. This inscription transfers a valuable local information. According to it, in 1727 this rug was presented by a Miskolc tailors' guild to the Avas church as a cover for the Lord's Table. B. F. 77. MEGYASZÓI MENNYEZETDESZKÁK 1735. Méret: 80 x 80 cm. Ltsz. 53-4717. A múzeum jeles műtárgyegyüttese a megyaszói templomból származó, 1735-ben készült 63 db mennyezet- és 10 karzatdeszka, valamint 43 kis rozetta. A templomot bővítették, a táblákat 1902-ben szállították be, s azokat a Borsod-Miskolci Múzeum 1902. október 26-án nyitott, legelső tárlatán kiállították. Az átadást és a kiállítat a deszkák is megőrizték. Az egyik tábla hátoldalán a következő szöveg olvasható: „Ezen Mennyezetrészeket a B. miskolczi Múzeumnak ajándékozta megyaszói ev. ref. egyház 1901-ben. Felrakta Kiss Lajos ev. ref. főgimn. tanár úttervei szerint Márton Sándor miskolczi asztalos mester 1902 március hóban. Petró József múzeumi elnök és Molnár József múzeumőr urak felügyelete mellett. A festést javította Schützel Lázló festő. 1902. március 12." A táblák a múzeum épületének keleti szárnyát képező, akkor még kétszintes nagy

7 terem mennyezetére és karzatára kerültek, és ott évtizedekig láthatók voltak. A 80 x 80 cm-es táblákból itt hatot adunk közre. Az egyik deszkán olvasható a mennyezet anyakönyve: „Anno Do/mini/: 1735. Die 12. Februarii Isten Segedelme Által. Mun/kál/tak ezen munkát Miskoltzi mester Emberek. Asztalos Imre Asztalos István." A jelentős miskolci festőasztalosságnak itt is említett jeles képviselője, Miskolci Asztalos Imre állította helyre és festette át 1734-ben az egri vár gótikus palotájában kiállított, eredetileg a noszvaji templomból származó táblákat is. A megyaszói mennyezetdeszkák döntő többségére a kizárólagos virágos ornamentika a jellemző. Figurálisnak csupán az itt is látható, a napot, a holdat, az egyszarvút és a paradicsomi fát, valamint egy karmaiban kardokat tartó, kétfejű sast ábrázoló tábla tekinthető. A táblák alapszíne néhány kivételével fehér, az ornamentikára a hideg és a meleg színek egyensúlya a jellemző. A levelek és az indák rézoxidzöldek, a virágok téglavörösek, néha kármin és mélybarna közötti árnyalatúak. A tisztán, élénk cinóberrel vagy kárminnal festett díszítmény ritka. A mélybarna, amely a keretezés leghangsúlyosabb színe is, minden táblán előfordul. A sárgák közül az okker a legtöbb. A virágok közül leggyakoribb a több mint 40 variánst számláló tulipán. Gyakoriak a különböző rózsák és rozetták, a liliom, a gránátalma és a szegfű. Több tábla kompozícióján fellelhető az olaszkoszorú, valamint az ún. olasz-