Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

KATALÓGUS

peremén, nyakán, hasán és fülén barnáspiros festéssel díszített kancsók vaskos, rosszul eldolgozott karikában végződő talpon állnak. Egyikőjükön a két kiöntőre merőlegesen két széles szalagfület alakítottak ki. Mindkét edényről feltehető, hogy nem kerámiából készült edény cserépmásolatával állunk szemben. A talpkarikás edényekről általában azt tartja a kutatás, hogy az esztergályozott faedényeket utánozták velük a fazekasok. A mezőnyárádi edénylelet legszebb darabja, a karcsú testű, két kiöntős, kétfülű korsó azonban önkéntelenül is üvegserlegeket juttat eszünkbe. Az asztali edények formája, díszítésmódja, festése általában a 14. század első felére jellemző. Ekkor válik elterjedtté a lábbal hajtott fazekaskorong használata is. Annak ellenére, hogy a háztartisi edények inkább 13. századi jellegzetességeket mutatnak, úgy gondoljuk, hogy valamennyi edény a 14. század első feléből származik. Míg azonban a háztartisi edények egyszerű falusi visárlók számára készültek, addig a míves asztali edények, amelyekhez hasonlót idáig csak városi leletegyüttesekben találtak, talán a falu földesurának, az egri káptalannak magasabb igényeit szolgálták ki. A leletegyüttes legkiemelkedőbb darabja, a kétfülű, kétkiöntős, serleg formájú edény, amely a hazai kerámiaanyagban egyedülálló, készítőjének fantáziáját, alkotókedvét dicséri. Irodalom: Wolf1986.147-159 CER/\MICJUGS Ceramic jugs were found in the centre of the modern Mezőnyárád, near the church of the Mediaeval village of Nyárád. The most beautiful piece of the assemblage of the first half of the 14th century is a cup shaped vessel with two handles and two pouring tubes. It may had been made for the landlord of the village. W.M. 51. GÓTIKUS VASAJTÓ 14. század Méret: m: 218 cm, sz: 118 cm. Ltsz. 53325.1. A középkorban színes- és nemesfémbányászatáról híres Rudabánya már az 1300-as években rendelkezett a vidéki bányavárosokra jellemző privilégiumokkal. A jól jövedelmező ezüstbányászatból származó haszon tette lehetővé, hogy a város magas színvonalú művészeti alkotásokkai is bizonyítsa polgárságának öntudatát, jólétét és kulturális igényességét. A település középkori fényének egyetlen bizonyítéka a részleteiben fennmaradt gótikus templom, amely nemcsak jeles építészeti tagozatairól híres, hanem itt található az ország egyik legrégebbi és legszebb kazettás famennyezete. 1664-ben készült a napjainkban is látható mennyezet. Fokozza a templom értékét, hogy belsejében két gyönyörű reneszánsz sírkövet is láthatunk (az egyiket 1437-ben, a másikat 1576-ban állították). A templom fennmaradt Anjou-kori vasajtaja beszédesen tanúskodik a város régi német karakteréről. A lemezekből kovácsolt csúcsíves vasajtót egymást keresztező pántok osztják apró mezőkre. A mezőkben kozmikus szimbólumok (nap, hold), a magyar államiság jelvényei (apostoli kettős kereszt, Árpád-sávos országcímer, Anjou-s sisakdísz) - mint heraldikai szimbólumok -, valamint egy érdekes majuszkulás német nyelvű felirat díszít. A szakirodalom az Anjou-ház heraldikai jegyeinek szerepeltetését kormeghatározónak tartja. A (Mater - vagy Mutter) MÁRIA HILF CASPAR MELCHIOR BALTHAZAR feliratú ajtó kortárs párhuzamait a leleszi és kassai rokonemlékekben ismerhetjük fel. Az eredeti templomajtó a századelőn került a Borsod-Miskolci Múzeumba, s restaurálisa után múzeumi kiállításaink állandó darabja lett. A templom építészeti helyreállítását követően hiteles másolat került a helyszínre. Irodalom: Pamer 1980.: Zádor-Genthon 1968. GOTHIC IRON DOOR This wrought iron door comes from the only remaining old building the church - of Rudabánya that was famous in the Middle Ages for its non-ferrous and precious metal mines. The door was obtained by the museum of Miskolc at the beginning of the 20th century. It was crafted in the 12th century, its surface was ornamented by the Sun, the Moon, the apostolic double cross, national arms, the Anjou's helmetornament. There is a German inscription on the door with capital letters: 'MARL\ HILF GASPAR MELCHIOR BALTHAZAR'. D. I.-K. L.