Veres László - Viga Gyula szerk.: A Herman Ottó Múzeum műkincsei (Miskolc, 1999)

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM 1899-1999

alkalmazott, 19214(51 Megay Géza látta el. A múzeum személyzetéhez tartozott 1927-től egy tisztiszolga, akinek a múzeumban volt a szolgálati lakása. Az ő feladata volt a takarítás, látogatás idején a kiállítótermek őrzése, a karbantartás, a technikai kivitelezés segítése a kiállítások rendezésekor. Nyilvánvaló, hogy ez a kis alkalmazotti létszám semmiképpen nem volt elegendő az intézményre váró feladatok megoldásához. Leszih Andor és néhány munkatársa a legnagyobb erőfeszítések árán sem lett volna képes a múzeum fejlesztésére, különösen, ha figyelembe vesszük az állandó pénzügyi gondokat. Móricz Zsigmond az 1920-as évek elején többször felkereste a múzeumot és az ő leírásaiból érezhetjük meg igazán, mit is jelentett a miskolciaknak és a környékbelieknek és milyen erők működtek közre életben tartására: „Miskolc utcáin szénásszekér megy az Abbázia kávéház tükrös, egészen modern frontja előtt, a falu a várossal házasságban él. Múzeumában egy biedermayer zenélőóra pengett éppen egy népvándorlás kori legény asztalra rakott csontjai felett, az ezer évek egészen furcsán tanyáznak egymás mellett. Valami él ebben a múzeumban, a múlt él. Tanárok jönnek be, szikár, szemüveges emberek, nyolcadik, tizedik fizetési osztályban, s a szájukon nincsen hossz és bessz és nincsen panasz és drágaság. Egyikük jön Mezőnyékről, hol ezer(?) sírt talált a népvándorlás korából, a másik jön a Hármaskúti barlangból, ahol az ötvenezer éves ember nyomait ássa, a harmadik boldogan jön a városházáról, ahol méltányolják az ötvenezer éveket és kocsit engedélyeztek a Szeleta-barlanghoz. Ebben a múzeumban pezseg valami, ami az egész magyar közéletből hiányzik ma: teljesen absztrakt emberi értékekért való lelkesedés." Ez a lelkesedés biztosította hosszú ideig, hogy névtelenek és ismert segítők, mint Marjalaki Kiss Lajos tanár, Balázs Béla tanító, Saád Andor orvos áldozatvállalásával a múzeum meghatározó szerepet töltött be Miskolc és Borsod tudományos-kulturális életében. Ennek a lelkesedésre épülő támogatásnak köszönhető az, hogy a második világháborúig 46 kisebb-nagyobb ásatást, leletmentést végzett a múzeum és 84 megfigyelő-, gyűjtő- és kutatóutat szervezett a történeti, néprajzi és művelődéstörténeti értékek feltárására. Miskolc és Borsod vármegye múzeuma különösebb veszteségek nélkül élte túl a második világháborút. Egyedül Miskolc egykori házi ezrede, a 10. honvéd ezred múzeumi gyűjteményét szállították el Miskolcról, amely kalandos úton a Hadtörténeti Múzeumba jutott. 1945 januárjában kezdődtek meg a kissé megrongálódott és a beszállásolások miatt lepusztított múzeumi épület helyreállítási munkái. Az év májusában visszaszállították az óvóhelyen 18 hónapig tárolt műkincseket és 1946. július 21-én a 11 kiállítási teremből már 9-et meg is lehetett nyitni a nagyközönségnek. A megnyitást követően novemberig (mivel - mint korábban