Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)

Az életrajz bemutatásakor is elsőbbséget adunk a művésznek. Tömören fogalmazott önéletírása hitelesen szól a száz évvel ezelőtti magyar családok legtöbbjének mindennapi küzdelméről, érzékelteti azt a szívós kitartást, amivel a tehetségnek is rendelkeznie kellett céljának elérése érdekében. Képet ad a társadalmilag mozgalmas 20. század első feléről, arról ami az emberi helytállás szempontjából komoly próbatételt jelentett a festőművész számára is: Önéletrajz Baranya megyében, Kóróson, 1899. július hó 25-én születtem. Apám falusi kovács volt, összes vagyona egy szalmatetős ház és egy vertfalu kovácsműhely. Munkájában, anyám segédkezett fiatalabb korában, aki már reggel öt órakor verte a vasat apámmal együtt. A kovácsmesterség azonban nem volt elég ahhoz, hogy megéljünk - anyáimnak nyolc gyermeke született, akik közül hatot felneveltek - az uradalomban feles és harmados földet vállalt megművelésre - kapálásra. Ahogy növekedtünk úgy a műhelymunkában mint a vállalt földek megművelésében valamennyien részt vettünk és ezenkívül az uradalomba napszámba is jártunk. Szülőfalumban végeztem el az elemi iskola hat osztályát. 13 éves koromban Sellyére mentem asztalosinasnak, felszabadulás után 1916-ban Budapesten dolgoztam, mint asztalossegéd. Ebben az időben kezdtem el tanulni és rajzolni, 1917-18-ban mint fényképésznagyító retusőr dolgoztam. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona voltam, bár teljes kiképzést nem kaptam. 1920-2l-ben munkanélküli voltam és nagy nyomorban képzőművészeti szabadiskolába jártam. Ebben az időben nagyon sokat éheztem. 1922-ben felvételi vizsgáit tettem a Képzőművészeti Főiskolán, amelynek növendékéül felvettek. A Benkhard osztályon tanultam alakrajzot, amelyből mindig kitűnő osztályzatom volt. A festészeti szakot elvégeztem, majd iparostanonciskolai-rajztanítói oklevelet szereztem. Az 1928-29 tanévekben a Benkhard alakrajzosztályon, mint ösztöndíjas tanársegéd mű-