Goda Gertrud - Pirint Andrea: Döbröczöni Kálmán, 1899-1966 (Miskolc, 1999)

elfáradt, önmagába forduló parasztfiúnak lelkét is megrajzoló portréja pedig kimondottan „alantas téma". Az ösztöndíjasok különböző művészi tanulságokkal érkeztek Rómába, ám az ott készült munkákból rendezett kiállítások bizonysága szerint hamarosan kialakult egy megközelítően közös arculat. A római időszak hatása az egykori ösztöndíjasok munkásságában különböző mértékben jelentkezett. Voltak, akiknek egész művészi arculatuk ekkor alakult ki, míg mások egy ideig igazi római iskolásként működtek, ám később pályájuk más irányt vett. És persze akadtak olyanok is, akik nem váltották be a hivatalos kultúrpolitika hozzájuk fűzött reményeit. Döbröczöni Kálmán itáliai tartózkodása alatt készült munkáiról ez idő szerint nem tudunk teljes képet alkotni. „Több képe keletkezett Rómában, Nápolyban, Capri szigetén, de ezek nagy része a habom során eltűnt."

5 Korabeli kiállításai alkalmával a helyi napilapokban megjelent ismertető publikációk számos, Olaszországban készült munkáról tesznek említést cím szerint is. E festmények között akad portré, akt, ám legnagyobb számmal a természet elemeit (sziklákat, ciprusokat, tengert), és az építészeti emlékek tárházát, a városképet megörökítő festményekről emlékeznek meg a publicisztikák. Kevés számú, általunk ismert itáliai képe ez utóbbi műfajba tartozik. A Híd a Tiberisen gondosan megkomponált római látkép 1934-ből. A kép síkjával párhuzamosan egymásra épülő rétegek: a híd vonalait visszatükröző folyó felszíne, a római kori Ponte Sanf Angelo híd vízszintesen húzódó tömege, mögötte a San Pietro kupoláival megkoronázott szövevényes építészeti komplexum, s legfelül az égbolt szférája az apró elemek sokasága ellenére is nyugodt, stabil kompozíciót alkotnak. Többszörös megfeleltetések, azonos skálán tartott borongós színvilág, a látványnak elsősorban strukturális megragadása teremtik meg a sokféleség egységét. A híd félköríves árkádvonalai - amelyek megtörik a horizontálisok uralmát - visszaköszönnek a reneszánsz bazilika kupoláiban, s csaknem teljes kört írnak le a víz felszínén tükröződő árnyképeikkel. Az égbolt festői megragadása a folyó felszínének mozgalmas visszaadására rímel, s e két festői szféra keretbe foglalja a városképet,