Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

A kiállítás a XIII. század első feléből az előkerült akkori harci eszközöket, korabeli és a korszakra vonatkozó későbbi dokumentumokat mutatja be. A háború éveiben alig található múzeumi vonatkozású érdemi írás a miskolci lapokban. Még a Múzeumpártoló Egyesület vetítettképes előadásai is valamiképpen az aktuális háborús témákhoz kapcsolódnak. Például 1942-ben a Magyar Távirati Iroda itteni vezetője a háborús szövetséges Bulgáriáról tart előadást az egyesület felkérésére a múzeumban. A következő évben két közlemény is tudósít - valóban múzeumi kapcsolatú előadásról: a régész-barlangkutatóként is elismert ifj. Saád Andor a környékbeli barlangokban élt ősemberről és kultúrájáról tartott előadást január végén. A Múzeumpártoló Egyesület téli előadás-sorozatában Marjalaki Kiss Lajos Tapolca múltját ismertette. A Természettudományi Társulatban pedig április 21-én Leszih Andor tartott előadást, „Természeti tényezők Borsodvármegye történetében" címmel. A megpróbáltatásos 1944es esztendő első hónapjaiban is kiveszi még a részét a múzeum a közművelődési célú városi rendezvényekből. Leszih Andor február 24-én a Tompa Mihály Társaság népművelési estjén „Miskolc város száz évvel ezelőtt" címen gyarapítja a hallgatók várostörténeti ismereteit. A múzeumnak is fel kell készülnie a háború közvetlen veszélyeire - erre következtethet az olvasó abból az áttételes információközlő riportból, amely a legértékesebb régészeti leletek óvóhelyre való szállításáról számol be a Hírlap március 12-i számában. S közvetlenül az ország német megszállása előtt jelenik meg egy személyi vonatkozású múzeumi hír is e lapban: Megay Géza „múzeumi segédtisztet" a X. fizetési osztályba léptették elő. S már a német megszállásra való nemzeti érzelmű miskolci reagálásnak tekinthető, hogy a következetesen nemzeti-polgári szemléletű Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap május másodikán ismerteti a múzeumunkban őrzött Kossuth-levelet, amelyet Torinóból írt Hennán Ottóhoz, városunk harcos függetlenségi párti képviselőjéhez. Levelének nagy részében az állami függetlenségről értekezik. Két hét múlva ugyanez a lap közli olvasóival, hogy betiltották megjelenését. (A lap főszerkesztője az a Zsedényi Béla jogakadémiai professzor volt, aki ez év decemberében már a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke.) Ezután már csak jóval a háború befejezése után közölnek érdemi információkat a Borsod-Miskolci Múzeumról az úgynevezett „koalíciós korszak" helyi újságai. A gyorsuló infláció teszi aktuálissá a múzeum által 1946. január 6-7-8-án rendezett „Pénzbőség és pénzromlás a múltban" című kiállítást, amelyről valamennyi helyi hírlap megemlékezik. Az első nagyobb terjedelmű, visszatekintő és összegező szándékú riport a múzeumról a Miskolci Hírlap ez évi január 17-i számában jelenik meg. „Kitűnő eredményekkeljártak a múzeum borsodmegyei ásatásai" főcímmel, és „Gazdag középkori emlékek kerültek napvilágra", valamint „Egyre bővül a múzeum népművészeti osztálya" alcímekkel. Bevezetője korfestő értékű: „Azokban a szomorú napokban, mikor már a háború halottasházává lettünk és tépett lélekkel támolyogtunk az Avas aljában a panaszok, sirámok közepette, a letargia vett sokakon erőt - történt, hogy megláttuk Leszih Andort, a Borsod-Miskolci Múzeum tudós igazgatóját. Csillogó szemüveggel haladt az úton és arcáról nyugalom sugárzott. Ez jut eszünkbe egy esztendő távlatából, ahogy itt ülünk vele szemben, a Múzeum egyetlen fűtött helyiségében, a könyvtár olvasótermében. Elmondja, hogy a múzeum