Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

„Borsod - miskolczi múzeum" címmel. A cikk főbb mondandói: „A kérdés sokkal fontosabb, semhogy a felett az egyszerű tudomásvétellel napirendre térhetnénk. Miskolc város s Borsodvármegye is egészen a legújabb időkig culturális dolgokért, szellemi tényezőkért oly keveset, mondhatni semmit nem áldozott, hogy feltűnés számba megy már csak az irányzat is, ha halljuk, hogy Miskolc város mint kezdeményező erő lép a culturális alkotások terére. Nem kívánjuk részletesen taglalni s fejtegetni a múzeumok hasznát s a múzeumok hatását a történeti tudomány s régészet fejlődésére - csupán röviden óhajtjuk vázolni... a vidéki múzeumok szükségességét a culturális haladás szempontjából. A múzeumok a múltnak, az ősidők történetének a letéteményesei, s a közművelődés, ipar, kereskedelem, művészet időszakonkénti haladásának illusztris tanúi... A vidéki múzeumok az illető vidék múltjának történetéből merítik fennállásuk léteszközeit, s az illető vidék történelmi és közművelődési termékeit s leleteit őrzik meg, mint a cultura becses anyagát..." Példaként említi a cikk, hogy a szomszéd és rivális Kassa már évtizedekkel előbb „megalkotta a Felső-magyarországi múzeumot. Kicsiny körben, jelentéktelen anyagi eszközökkel fogott az alapítás nagy munkájához, s ma, két évtized múlva a kassai múzeum számottevő culturális tényező s nemcsak az ókori leletekben gazdag, de jelentékeny műkincsekkel is bír, s mint a művelődéstörténelem csarnoka a tudományos világ előtt is erkölcsi súllyal bír. Miskolc városának a vármegyével karöltve nem lesz nehéz a Felső-magyarországi múzeum lendületes példáján buzdulva megteremteni a „Borsod-miskolczi múzeum"egyletet... Nem lesz nehéz..., mert hiszen a terv lelkes visszhangra talál, s meg vagyunk róla győződve, hogy a létfenntartás anyagi eszközeihez készséggel járul Borsodvármegye is, mint amellyel nagyon helyesen, közös alapon szándékoltatik a múzeum felállíttatni." Figyelemreméltó érvként szerepel még, hogy: „A szellemi rész berendezésénél, a tudományos anyag megszerzése és elhelyezésénél kiválóan javukra lesz s hasznos szolgálatait nem fogja megtagadni tőlük Szendrei János, városunk fia, a jeles régész és történész, „Miskolcz város monográfiájá"-nak nagytehetségű írója... De hasznukra lesz és segédkezet fog nyújtani Borsodvármegyének s Miskolc városának minden fia, akinek birtokában a vármegyét avagy a várost érdeklő ó-kori leletek, történeti emlékek, ereklyék vannak, melyek mind becses anyagai lesznek a jövendő múzeumának." A lap január 27-i számában Szendrei János cikkét közli. A tudós szerző felajánlja szolgálatát az ügynek az anyaggyűjtésben, az anyag szakmai rendezésében, tudományos feldolgozásában. A tulajdonában levő borsodi vonatkozású régiségeket is a létesítendő múzeumnak adományozza. O még önálló múzeumi intézményben gondolkodik, s javasolja a múzeumügy társadalmi propagálására a „Borsod vármegyei és Miskolc városi múzeumegylet" alakítását. Ráirányítja a figyelmet az államsegély lehetőségére. Az új múzeumi törvény alapján a VKM „évenkint jelentékeny összeget vesz föl vidéki múzeumok létesítésének előmozdítására, s azt az 1898-ban szervezett Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségejavaslata alapján osztja szét. Jogos igény az elhelyezésre, hogy a múzeumnak és a vele egybekapcsolandó közkönyvtárnak méltó, önálló épülete legyen. Megkönnyíti az előkészületeket, hogy a múzeum anyagának és berendezésének nagy része már megvan. Egybe kell gyűjteni a vármegyeházán, a városházán, az egyházaknál és az iskolai múzeumokban levő történelmi ereklyéket, dokumentumokat. Java-