Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

alatt áll. - Amennyiben esetleg eladásról lenne szó, akkor is feltétlenül kívánatos, hogy a régiségeket elsősorban a miskolci múzeumnak ajánlják fel, és ne kerüljenek külföldre, általában idegenbe, maradjanak azok itt a megyében, s annak központjában Miskolcon. Itt azok gondos és szakszerű kezelésben megmenthetők a jövő nemzedékeknek, és az illető egyház neve alatt, bárki megtekintheti és tanulmányozhatja. Az ilyen lelkiismeretlen régiségkereskedők külföldre juttatják a becses történeti, egyháztörténeti emlékeket, és így kifosztva a megyét, szegényebbek leszünk emlékeinkben és elvesztjük a helyi jellemző sajátosságainkat tárgyainkban is... ...Ez elvégre nem lehet közömbös azok előtt, akikre a több száz éve gondosan megőrzött emlékek további sorsa van bízva. A miskolci múzeum megkerülésével elvesztegetett emlékeinket aztán többé visszaszerezni nem lehet. A múzeum szintén megteszi a lépéseket, hogy a Nemzeti Múzeum nevével visszaélő egyén megtévesztő eljárása eredményeket ne érjen el." Ugyancsak régi, ám ezúttal szellemi értékek megőrzésének szükségességéről olvashatunk a Hírlap március 7-i számában, „Vikár Béla népköltési gyűjteménye Miskolcon" címmel. „Borsod megyében a népköltési gyűjtést 1901-1904. években a kitűnő tudós, Vikár Béla végezte, aki Tiszakeszi vidékén, Mezőcsáton és Mezőkövesd vidékén több mint ezer eredeti Borsodmegyei... régi magyar népdalt, balladát jegyzett fel, dallamukat pedig gramofonlemezre vette." Vikár Béla - ígérete szerint - a három évtizeddel ezelőtti gyűjtéséről, a borsodi népköltés legjellemzőbb alkotásairól még áprilisban előadást tart Miskolcon, az eredeti népdal- és balladafelvételekről készített hanglemezmásolatokat a miskolci múzeumban helyezi el. A lap következő száma pedig azzal a felhívással foglalkozik, amelyet BorsodGömör vármegye tanfelügyelője küldött meg a községek, falvak iskolaigazgatóinak, tanítóinak a még fellelhető népszokások és szájhagyományok, helyi földrajzi nevek lejegyzésére, összegyűjtésére, majdani tudományos hasznosítására. A miskolci múzeum tekintélyes hírével visszaélve próbált egy „iparmüvész"-cég a helyi lapokban megjelentetett fizetett hirdetésével hangzatos reklámot csapni „művészi szempontból rendkívül érdekes" szolgáltatásainak, azt a feltételezést keltve a hirdetés olvasóiban, hogy a múzeum értékes régi szőnyegeinek „megmentése" is csak e cég közreműködésével lehetséges. A múzeum vezetősége már - július l-jén - nyilatkozattal reagált a félrevezető reklámszövegre: „A múzeumnak kötelessége a közleményeket olvasó nagyközönséget a következőkben tájékoztatni. A 17-18. századbeli szőnyegek az avasi templomban, ahonnan valók, szerencsére elég jó állapotban maradtak fenn, bár az idők folyamán pár helyen sérülést szenvedtek a folytonos használattól, ami érthető is, - de nem olyan karban vannak, hogy „megmentésről" lenne szó, hanem - ha majd arra kerül sor - csak szakszerű kijavításról. A szőnyegek állandó gondozás és őrizet alatt állanak. Arról nem tudunk, hogy azok, mikor még az avasi ref. templomban voltak, „véletlen folytán majdnem elpusztultak volna". Használták és megbecsülték ott is, több mint két évszázadon át, s a háború alatt váltotta át azokat az állam (Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége) az egyháztól és helyezte el a múzeumban, ahol az átvételkori állapotban vannak most is." Kimeríthetetlen múzeumi téma az avasi ásatás, s a környék többi régészeti lelőhelyén folytatott kutatás. A Reggeli Hírlap két folytatása - július 13-án és 15-én - összegezi a tavaszi és nyári ásatások közérdeklődésre számot tartó eredményeit.