Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

társulásra, ha valahol, úgy városunkban érezzük hiányát egy egészséges, lüktető társadalmi életnek." De változatlanul tartja magát a lap korábban kifejtett véleményéhez, miszerint: „...azért nem tartanánk helyesnek, ha a tervezett egylet tudományos alapokon indulna, teljesen tudományos irányt tűzne maga elé,... de azt tartjuk kívánatosnak, ha a társulásra fektettetik a fősúlyt, a szív- és kedélyképzés lesz a program sarkalatos elve". A Borsodmegyei Lapok 1894. január 12-i számában „A közművelődési egylet" címmel lehangoló helyszíni tudósítást közöl az előző év utolsó napján megtartott hivatalos alakuló ülésről: „...ha mégsem fog az ige testet ölteni... a megalakulás akadálya azon közönyben... lesz keresendő, melyet épen azon férfiak tanúsítanak, kik Miskolc város közügyei vezetésében előkelő szerepet játszanak és részt követelnek magoknak. Ha egy regálé bérlet érvényesítéséről van szó...lendületteljes szónoknak bizonyulnak, ha azonban egy szellemi kör szervezése forog a szőnyegen, éppen mint Tompa madarai, néma, hideg ajakkal ülnek, s legfeljebb az ajkuk felett tovareppenő gúnymosoly jelzi, hogy az előterjesztésnek ők is hallgatói. Igazán szégyenteljes állapot az, amit Miskolcon, a felvidék legmagyarabb s legnagyobb városában...az embernek tapasztalnia kell. ...Rideg, érzéketlen arcok népesítik be a zöld asztal környékét, s mintha Miskolcon az emberek már egyeben nem is törhetnék a fejőket, csak azon az előnyös axiómán, hogy miképpen kell meggazdagodni, annyira élénk kinyomata az egész értekezlet a közönynek, s mintegy előhírnöke annak, hogy az ügy mielőtt megszületett volna, méhében meghalt..." Biztatónak minősíti azonban a tudósító azokat a felszólalásokat, amelyek egyesek részéről elhangzottak „s melyek örvendetes bizonyítékai voltak annak, hogy a realizmus mai időszakában is van érzék a szellemiek iránt... ...Hogy a Közművelődési Egylet gyökeret verjen, s majdan virágozzék, ez annak a kicsiny tábornak a magatartásától... a cél érdekében kifejtendő ügybuzgalmától és tevékenységétől függ." A szervezkedés igen vontatottan halad. Csak szeptemberben ül össze újabb értekezlet a Közművelődési Egylet érdekében, amelyen elhatározzák a megjelentek az alapszabály kidolgozását és kinyomtatását, s a tagtoborzás megkezdését. A már többször idézett helyi lap szeptember 7-én ehhez a következő kommentárt fűzi: „a kezdeményezők buzgalma és akaratereje bizonyára fog találni olyan módokat és eszközöket, hogy a Miskolci Közművelődési Egylet eszméje ne csak papíron s az alapszabályokban legyen megörökítve, de kint az életben is érvényesüljön." Ez év - 1894 - karácsonyának második napján ül össze a városháza nagytermében a hivatalos alakuló közgyűlés. A részletes sajtótudósításokból megtudhatjuk, hogy az egyesület elnökévé Soltész Nagy Kálmán polgármestert választották, Tóth Pál és Gencsi Samu alelnök lett, a főtitkár pedig Petró József. Alapító tagnak minősült 12 illusztris személy, s a rendes tagok száma 309 fő. A kezdeti időszakban az egyesület tevékenysége zenés „házi estélyek" rendezésében merül ki. A Borsodmegyei Lapok az 1896. évi március 31-i számában a címoldalon kemény hangú bíráló cikket jelentet meg. Felrója, hogy: „A Közművelődési Egylet eddig csakis az elite közönség részére látszott megalkotva lenni, azaz olyanok számára, akik a műveltségre már nem szorulnak, akiknek a maguk otthonában van már zongorájuk, más zenei és irodalmi élvezetük." Ezeken az egyesületi „házi esteken" a közönség „eleganciával felszerelve...egymást bámulni...jelent meg. " „Kérdjük: ez-e a célja a Közművelődési Egyletnek?... Kell utat és módot találni, hogy az általános műveltség áldása egyformán jusson osztályrészül azon polgári osztály-