Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

leleteihez hasonló, s a jégkorszak úgynevezett solutréi időszakába tartozik, amely időszak virágkorában igen népesek lettek itt a Bükk barlangjai. „Mindezekből lehet remélni, hogy a barlang további részében még sok becses őskori emlék van, amelyek kiásatása a magyar ősrégészeti tudomány és a miskolci múzeum gyűjteményeinek gyarapítása szempontjából nagyon is kívánatos" - fogalmazza meg összegzésül a tudósítás szerzője. Néhány héttel később, augusztus 15-én ismét régészeti szenzációról olvashatunk a lapban: „Fejlett ízlésű őskerámiákra bukkantak Borsodban. - A Vámos község határában talált rajzos kerámiák azonosak a bükki barlangban talált leletekkel. - Nemcsak a barlangokban, de a síkvidéken is foglalkozott az ősember kerámiával." A tudósítás hírül adja, hogy a Borsod-Miskolci Múzeum a hámori barlangi ásatásokkal párhuzamosan a megye más részein is folytat régészeti kutatásokat. A múzeum megbízásából Nyíry Dániel levéltárnak, archeológus a Vámos községtől Borsod községig terjedő mintegy húsz kilométernyi hosszúságú területet kutatta át, „...és ezen a szakaszon olyan leletekre bukkant, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy Borsodnak nemcsak a bükki barlangjaiban laktak az őskorban emberek, hanem a lapályon is, mégpedig az akkori viszonyokhoz mérten [...] fejlett ízléssel, kultúrával." Az eddigi leleteket kis mélységből az eke vetette ki szántás közben. A régészeti kutató arra következtet, hogy módszeres ásatással biztosan sikerülne teljesen rekonstruálni a környék őslakóinak kultúráját. Már az eddigi leletek rendkívül figyelemreméltóak. Az obszidiánból készült késpengék és nyílhegyek olyan élesek, hogy ma is használhatók lennének. Az előkerült edénytöredékek, amelyeket vonalmintázatok díszítenek, arra engednek következtetni, hogy nemcsak e korszak barlanglakó ősembereinek volt sajátos ipara az ilyen típusú kerámiák készítése, hanem a síkvidékieknek is. A leletek között van három, kis méretű állatszobrocska is. Ezekről a kerámiafigurákról egyes tudósok azt feltételezik, hogy gyermekjátékok voltak, mások szerint viszont kultikus célokat szolgáltak. A csiszolt kőkorszakból való leletek között található egy nagy méretű, két kiló súlyú kőbalta, s néhány kisebb, csiszolt kőszerszám. A következő időszakból bronzbalta és jellegzetes cserépedény került felszínre. Az itteni ásatás azt tanúsítja, hogy ezen a tájon évezredeken át nyomon követhető az ember jelenléte. A következtetés indokoltságát megerősíti, hogy augusztus 19-i sajtóhírből kiderül, az Árpád-házi királyok korából való temetőt fedeztek fel Mezőcsáton, Lengyel Andor földbirtokos szántóföldjén. Lengyel Andor azonnal értesítette a miskolci múzeumot, s az első leleteket is odaajándékozta. A múzeum elkezdte a terepen a rendszeres feltárást. Idáig hét sírban olyan leleteket - hajcsatokat, ezüstgyűrüket - találtak, amelyeknek formájából ítélve a temető a XI—XIII. századból való, s a próbaásatások szerint nagyobb kiterjedésű. „Amint lehet, a múzeum, Lengyel Andor segítségével, tovább ásatja ezt a temetőt, mely bizonnyal élénk világosságot fog vetni az Árpádkori magyarság kultúrájára." A múzeum kivette részét a Lévay József születésének centenáriuma alkalmából rendezett ünnepségsorozatból is. A helyi újságok hírt adnak róla, hogy november 24-től 26-ig a múzeum a városháza kis tanácstermében állítja ki a megye híres költő szülötte, s egykori alispánja emlékszobáját, ahol egyebek között látható az az aranytoll, amelyet az ünnepelt a vármegyétől kapott negyedszázados írói jubileuma alkalmából, a Miskolc városától kapott díszpolgári oklevél, számos személyes emléktárgya. A centenárium