Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

zése a környék ásványaiból, kőzeteiből és kövületeiből. Buday József tanár 10 000 darabot számláló növénygyűjteményéből jelentős növényrajzi múzeumot lehetne berendezni. Ezek a múzeum könnyebben megvalósítható tervei nagy vonásokban. Ilyen berendezésekkel valóban tudná szolgálni a múzeumok igazi hivatását, az iskolán kívüli tanítást, a tudás fejlesztését. Épp ezért a legnagyobb gonddal kell ápolni és szorgalmazni ezt a tervet, hogy a város a múzeum épületét egészében átadhassa a múzeum céljainak." A lap harmadik oldalán pedig arról olvashatunk, hogy az egyik darabjának miskolci bemutatóján Miskolcon tartózkodó Móricz Zsigmond megtekintette a múzeumot is, „és a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott az ott felhalmozott rendkívül értékes műkincsekről. Délután minden valószínűség szerint kimegy Hámorba, megnézni a [...] környéki ásatásokat". További két közlemény is foglalkozik a lap július 12-i számában a hámori barlangkutatásokkal. Az egyik arról ad hírt, hogy Tarnay Gyula nyugalmazott főispán - méltányolva a hámori ásatások tudományos jelentőségét - közbenjárt a Miskolci Takarékpénztárnál és az itteni Hitelintézetnél, hogy járuljanak hozzá az országos érdekű kutatások költségeinek fedezéséhez. „Lichtenstein László és Földes Zoltán vezérigazgatók a miskolci múzeum törekvéseinek támogatására százezer koronás adománnyal segítik az ásatásokat." Ugyanezen az újságoldalon jelent meg a szélesebb nyilvánossághoz címzett „Kérelem a hámori barlangkutatások ügyében". A bevezetőből megtudható, hogy dr. Hillebrand Jenő, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályigazgatója intézménye és a BorsodMiskolci Múzeum együttes megbízásából a hámori barlangokban tovább akarja folytatni „azokat a régebben megkezdett, de a háború s a forradalmak miatt szünetelő ásatásokat, amelyeknek kétségbevonhatatlan eredménye az volt, hogy a jégkorszakbeli ember a hámori barlangokban nagy számmal élt". A felhívás így folytatódik: „Hazánk őstörténetének e legrégibb... fejezetéhez a hámori ásatások megbecsülhetetlen és döntő bizonyítékú adatokat szolgáltattak, melyeket már a külföldi tudományos körök is kellő méltánylásban részesítenek. A miskolci múzeum régi törekvése az, hogy a rendkívül fontos ásatások a háború okozta kényszerű szünetelés után ismét meginduljanak. - Lelkes cserkészfiúk segítségével, s a közoktatásügyi minisztérium támogatásával a Nemzeti Múzeum szakértője meg is próbálta az ásatásokat, de sem elég pénz, sem elég cserkészfiú jelenleg nem állhatott rendelkezésre... Arra való tekintettel, hogy a mostani ásatás, különösen a háromkúti barlangban egy nagyon fontos kérdést lesz hivatva eldönteni, azt tudniillik, hogy a jégkorszak régebbi időszakában tényleg élt-e már itt az ember, aminek legelső, de még megerősítendő bizonyítékára dr. Kadic Ottokár már 1913-ban a nyomot megtalálta, nagyon kívánatos lenne az ásatásokat folytatni. Ez nemcsak a város és vármegye, de az ország szempontjából is fontos tudományos kérdés, mert Magyarországon a jégkor legelejéről még nem találtak kőeszközöket, s ha a háromkúti régebbi leletekhez sikerülne hasonlókat találni ott, akkor történeti, illetve régészeti ismereteink határát jelentős lépéssel tudnának előbbre kitolni. A külföldi tudományos világ érdeklődéséből is nyilvánvaló, hogy itt nagyjelentőségű dologról van szó, de a miskolci múzeum, mely eddig is erején felül áldozott, sokirányú teendői és kutatási céljai mellett a barlangkutatásokra nem tud több pénzt összehozni. A társadalomnak, a magyar tudomány iránt fogékony lélekkel bíró tehetőseknek kell megérteni, miről van most szó! Tudunk és akarunk kultúrmunkát végezni még így is: csonkán és összetörten. Hillebrand Jenő dr. augusztusban 3 hetes ásatással szeretné a kérdést megoldani... A múzeum kér és köszönettel fogad minden adományt. A leletekből a Magyar Nemzeti Múzeum is részesedni