Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

E cikk megjelenése után fél évvel, 1922. február 4-én ült össze a Borsod-Miskolci Múzeum igazgatósága, nagy horderejűnek ígérkező tanácskozásra, Zsóry György alispán elnökletével. A Napló friss tudósítása közli, hogy az ülésen részt vett Tarnay Gyula, Szentpáli István, Allender Henrik, Görgey László és Leszih Andor. Az igazgatóság megtárgyalta és elfogadta a múzeum új szervezeti szabályzatát. Eszerint a város 8, a vármegye 4 tagot delegál az igazgatóságba, melynek hivatalból tagjai: az alispán, a polgármester, a megye főjegyzője, a polgármester-helyettes, a vármegyei és a városi főlevéltárnok. Ezenkívül választanának még húsz levelező tagot és véglegesen megszerveznék a múzeumőri (muzeológusi) állást, melyet a városi tisztviselők státuszába iktatnának be. Az ülésen a múzeum vezetősége a közkönyvtár létesítésének elősegítésére felhívást fogalmazott meg és juttatott el a miskolci bankokhoz és részvénytársaságokhoz: „Miskolcz városának ma nincsen egy mindenki által hozzáférhető nyilvános közkönyvtára. Az iskolai, kaszinói és más egyesületi könyvtárakat csak azok használhatják, akik annak a testületnek a kötelékébe tartoznak... Miskolcon a múzeum könyvtára az, mely alapul szolgálhat létesítendő közkönyvtárnak, alapítása óta az volt minden törekvésünk, hogy amennyire a szűkre szabott segélyekből telt, úgy fejlesszük azt, hogy a közművelődést és a tudományt szolgálja. Az olvasók szaporodása, igényeik folytonos növekedése s a beszerzési árak emelkedése a múzeumot most a legnagyobb nehézségek elé állítják, és ha rövidesen megfelelő összeg nem áll rendelkezésére, kénytelen a közkönyvtárfejlesztés munkájában megállni, s letenni annak reménységéről, hogy megvalósítsuk a régen óhajtott nyilvános közkönyvtárat. Az elhelyezéshez szükséges állványokra s az újonnan beszerzendő - feltétlenül szükséges - könyvekre jóval nagyobb összeg kell, mint amennyi a múzeum rendelkezésére áll. A közönség minket könyvért ostromol, egyre nő azok száma, kik tanulni, művelődni vágynak, akik a szükséges adatért, forrásanyagért keresik a város egyetlen ilyen nyilvános intézményét, és nekünk fáj a szívünk, hogy 7000 kötetnyi könyvtárunk mennyi szükséges, s keresett művet nélkülöz, a meglevő könyvek elhelyezésére állványaink teljesen elégtelenek, és fáj a szívünk, hogy ezek miatt valósággal korlátozni kell a könyvtár forgalmát. Ha azt akarjuk, hogy az iskolán túli szabadoktatás munkája meg ne álljon s a múzeum tovább végezhesse feladatát, akkor szükséges, hogy mindazok, akiknek megadatott a segítség módja, segítsék meg a múzeumot célja elérésében és közös erővel összefogva, nagyobb adománnyal járuljanak hozzá a nyilvános közkönyvtár létesítéséhez és fejlesztéséhez." Az érvelést erősítendő teszi közzé a helyi sajtóban 1923. február derekán a múzeum a könyvtár növekvő látogatottságának adatait: „Január első napjaiban nyílt meg a Borsod-Miskolczi Múzeum nyilvános könyvtára, melyet az első időtől kezdve a közönség páratlan érdeklődése tett látogatottá. Hetenként két nap van nyitva a kölcsönkönyvtár és ilyenkor mindig tele van a könyvtárhelyiség érdeklődőkkel. Negyven-ötven könyvbarát látogatja minden ilyen alkalommal a könyvtárat, és 40-50-64 könyvet kérnek ki egyegy alkalommal. Alig egy hónap alatt háromszáz ember látogatta a könyvtárat és közel négyszáz kötet müvet kértek ki olvasásra. A könyvtár... ilyen formán állandóan túlzsúfolt, úgyhogy a legtöbbször már nincsen hely az olvasók számára. A könyvtár könyveket senkinek sem kölcsönöz ki, azok csakis az olvasóteremben használhatók." A múzeum korábbi részlegei iránt is kitüntetett érdeklődés nyilvánul meg. Ennek járulékos bizonyítéka az a hír, amelyet a Miskolczi Napló március 7-i számában olvas-