Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

ros is, ki különösen nagy érdeklődéssel szemlélte a diósgyőri uradalomnak a múzeumban elhelyezett ősiratait." Az Ellenzék július 23-i számában „A szép bútorról" címmel Leszih Andor írt figyelemfelhívó cikket a múzeum társrendezésével tervezett iparművészeti kiállításról. A Borsodmegyei Lapok július 24-diki számában „Vezéreszmék a borsod-miskolci múzeum megalapításánál és berendezésénél" címmel jelent meg beszámoló Gálffy Ignácnak a középiskolai tanárok szünidei tanfolyamán tartott előadásáról, kiemelve, hogy „a múzeum rendezésének vezérfonalául azon helyi és környékbeli őskori, népvándorlási és a legújabb korból való leletek és egyéb adatok szolgáltak, melyek vidékünknek és jelesül vármegyénknek a történelmi múlt keretébe való beilleszkedésénél jellegzetesen kidomborodtak... Kiterjeszkedett az egyes leletek idejének ismeretére alapított ténybeli összefüggés fontosságára, mely nélkül a történeti láncolat hézagossá válik." A következő hetekben a helyi sajtó a hír-rovatokban, s terjedelmesebb írásokkal is nyomon követi az iparművészeti kiállítás előkészületeit, rendezési munkálatait. Például a Borsodmegyei Lapok augusztus 7-én a kultuszminisztérium tanácsosának, K. Lippich Eleknek a vezércikkét közli, „Mire való a miskolci iparművészeti kiállítás?" címmel. Az Ellenzékben Divald Kornél cikke jelenik meg két folytatásban - augusztus 18-án és 20-án - „Múlt és jelen. - A múzeumi iparművészeti kiállításról" címmel. Az augusztus 20-i megnyitóra W. A. szignóval Wittich Andor ír vezércikket a Borsodmegyei Lapok-ba. Az Ellenzék már ugyanaznap tudósítást közöl a sajtóbemutatóról. „Séta az iparművészeti kiállításon" címmel. Az ünnepélyes megnyitásról szóló tudósítások kiemelten méltatják a miskolci rendezők, név szerint Balogh Bertalan és közvetlen munkatársai, Nagy Ida, Menyhért Miklós és Morelli Gusztáv érdemeit. A nevezetteknek a kulturális kormányzat elismerését K. Lippich Elek osztályvezető fejezte ki. A kiállítás, teljes időszakában - augusztus 20-tól szeptember 13-ig - naponta adott témákat a helyi hírlapoknak. Az ottani látnivalókról szakavatottan írt Wittich Andor, a Borsodmegyei Lapok augusztus 24-én megjelentetett cikkében, „Szemle az iparművészeti kiállítás felett" címmel. Az országos visszhangot kiváltott miskolci kiállítás rendezésében vállalt oroszlánrész honorálásaként a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa múzeumunknak 1200 korona céltámogatást adott, a kultuszminisztérium pedig állami letétként természetrajzi gyűjteményt helyezett el itt. Karácsony havában egy újabb kiállítás - ez alkalommal a miskolci festők tárlata rendezését vállalja magára a közművelődési és múzeum-egyesület, széles körű érdeklődést keltve iránta a nagyközönségben, a tehetősökben pedig felkeltette a vásárlási kedvet is a helyi műalkotások iránt. A következő esztendőből - 1905-ből - az első múzeumi sajtóhír a tibolddaróci régészeti ásatás kőkori leleteiről szól. Mint a Borsodmegyei Lapok január 13-i számában olvashatjuk, Balázs Béla a múzeum megbízásából egy nagy őskori telep feltárását kezdte meg, s az ott napfényre került leleteket öt nagy ládában szállíttatta be a múzeumba. Most ott - a szakszerű rendezés után - a kiállított tárgyak egy nagy szekrényt töltenek meg. Láthatók közöttük pattintott és csiszolt kőeszközök, csontárak, tűk, agancsbalták, agyagedények, őrlő valamint simító kövek. A legérdekesebb leletek a kis állatszobrocskák; kutyák, lovak, szarvasmarhák, disznók ábrázolásai. Az újság értesülése szerint a leleteket a feltáró az Archeológiai Értesítőben ismerteti majd. A múzeum néprajzi tárát a lap február 17-i száma ismerteti, ekképpen: „A gyűjtemény leginkább a mezőkövesdi matyó nép művészetét mutatja be, egy külön kis szobát