Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

nevezett orgánum, valamint a Szabadság és a Miskolczi Napló hasábjain. A támadások éle ugyan szinte kizárólag az egyesület elégtelen közművelődési tevékenysége ellen irányul, oldalvágás - akár szándéktalanul - a múzeumot is éri. Jellemző, hogy mégis ezt utasítja vissza a legkategorikusabban a Szabadság február 26-i számában a vezércikk: „Hát aztán az járja-é, hogy az alig pár éve fennálló múzeumot... gúnyolják? Már is van ott annyi nézni való, mely megéri a látogatást. S hova-tovább gyarapodik az, úgy a közönség áldozatkészsége, mint a tagok buzgó működése folytán... Ha van egy országos unikumunk a mammuth agyarban, ez már gúny tárgya. De arról lám nem emlékeznek meg, hogy Molnár János tanár egy hétig minden szabad idejét arra fordította, hogy a lelet épségben kerüljön az egylet birtokába. A mai önző világban, mikor a közért való ingyen munkára az emberek nehezen kaphatók, mégsem járja elkedvetleníteni azokat, kikben... tagadhatatlanul megvan a jó szándék, hogy a közért valamit tegyenek." A sajtóvita annyiban használt az ügynek, hogy ráirányította a figyelmet az elhanyagolt érdemi tennivalókra. Erről tanúskodik a Szabadság tudósítása a megbírált egyesület március 27-diki választmányi üléséről, ahol a múzeumi munkában addig is jeleskedő Leszih Andort felvették választmányi tagnak. Ugyanekkor Petró József sürgette, hogy a múzeum elhelyezésére is szolgáló régi gimnáziumi épület hiányos tetőzetét javíttassák ki. Új nézőpontból közelíti meg a közművelődési egyesület és a múzeum együttélésének minduntalan megmutatkozó problémáit a Miskolczi Napló május 11-diki száma „Helyi kultúránk" című vezércikkének (csf) jelzetű szerzője, Kováts József szerkesztő. Okfejtésének lényege: „A címe az egyesületnek inkább a szaktudományok istápolását árulja el, jóllehet egyesületünk a szorosan vett irodalmat és művészetet is szolgálja. Nem tartjuk szerencsés gondolatnak e kettő összeolvasztását... Külön célt szolgálnak,... más az erejök, más a publikumuk. íme az eredmény: együtt gyöngébb, mint önállóan... holott külön-külön önálló céljaikat sokkal könnyebben valósíthatják meg. ...Szerény nézetünk szerint az egyesítés szárnyait szegi egyiknek is, másiknak is. „Az elvi érvelés után elismeréssel említi: „Múzeum-egyletünk maholnap szép, értékes és tanulságos kis múzeumot bocsát a közönség, a tudományosan képzettek, a búvárkodók, a tanulni akarók rendelkezésére." A „kultúregylet" május 11-diki közgyűléséről való tudósítás alátámasztani látszik a lap véleményét, szkepszisét: „szomorú jele a városunkban uralkodó közönynek, hogy egyetlen kultúrintézményünk évi közgyűlésére alig 30-40 ember verődött össze... E közönyre maga az elnök, dr. Tarnay Gyula is rámutatott." A tudósításban a fenntartás nélküli elismerés megint csak a múzeumnak szól, miszerint Petró József „nagy gonddal, alapossággal és részletességgel" készítette el a múzeumi szakosztály jelentését. Miskolc egész kulturális életének kívánatos fejlődésére nézve kedvező előjelnek minősítette a helyi sajtó a kultuszminisztérium hivatalos küldötteinek itteni tárgyalásait egy olyan „kultúrpalota" létesítése ügyében, amely épület méltó otthona lehetne a múzeummal közösen működő majdani közkönyvtárnak is. A tárgyalások hírét a Miskolczi Napló május 13-diki száma vezércikkben kommentálta: „Ha sokat tartunk arra, hogy Miskolc az ország első rendezett tanácsú városa, amely önállóságra törekszik, akkor kulturális tekintetben is fenn kell tartanunk a mi tekintélyünket... Ezért tölt el minket örömmel múzeumunk rohamosnak mondható haladása és ezért üdvözöljük a miskolczi nyilvános közkönyvtár létrehozása tekintetében megindult mozgalmat. Ezek a kulturális intézmények azonban csak úgy fognak sikeresen fejlődhetni, ha megfelelő elhelyezést találnak... A kultúrpalotáról tehát beszélnünk kell minél korábban,... hogy minél előbb