Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

melynek elnöke, lelke kezdettől fogva Petró József ügyvéd, annyira lelkesedett a létesítendő múzeumért, hogy az végre is átragadt vármegyénk és városunk vezéregyéniségeire, kik ismerve a célt s látva a kis, de lelkes tábor munkáját, segédkezet nyújtottak, mondván: legyen! és lett Miskolcon múzeum." (Csak azt felejti el megjegyezni a cikkíró, hogy „tíz év vajúdás után"!) Az emelkedett hangú folytatás arról szól, hogy „...már csak hetek választanak el attól, hogy a múltak szépen rendezett csarnoka a nagyközönség számára megnyíljon." A továbbiakban felsorolja a cikk az eltelt év eredményeit: „A könyvtár már többet számlál 300 műnél, míg leleteinek száma felül van a négyezren." Figyelmet érdemelnek a régészeti terepmunkák is. Gálffy Ignác „archeológus megásatta a vattai Testhalmot," ahonnét kőkori emlékanyag került felszínre, a mocsolyási határ pedig gazdagnak bizonyult bronzkori leletekben. „Sőt már párját ritkító lelete is van múzeumunknak. Ez a mamut-lelet. Amint a leletek igazolják, Miskolc keleti lejtője igen gazdag ösvilági állatmaradványokban." Az összegező szándékú írás konklúziója: „A múzeum alapja le van rakva, az érdeklődés a társadalom minden rétegében fel van keltve" iránta. Az érintett Petró József reagál, azonos címmel, az előző szám ismertetett cikkére. Elhárítja ugyan a személyének tulajdonított érdemet, de megerősíti, hogy az említett időben valóban tervezgettek a múzeumról. Viszont a megvalósítás érdeme - szerinte Soltész Nagy Kálmán polgármesteré, „...aki akkor, mikor a város megvette a régi református főgimnázium épületét, s mikor a régi közművelődési egyesület bizonyos okoknál fogva a feloszlás szélén állott, az új szervezet szerint átalakult egyesület céljai közé felvétette a múzeum alapítását is és kieszközölte, hogy a város a múzeumnak a régi főgimnáziumban helyiséget adott. így lett azután a közművelődési egyesületből Közművelődési és Múzeum Egyesület." A továbbiakban elismeréssel ír a közadakozásokról: „...a közösségünk iránt érzett tisztelettel említem fel, hogy a szerelési tárgyakra, az ásatásokra fordított költségeken, és a tekintetes vármegye által a gróf Szirmay-féle gyűjteményből vásárolt tárgyakon kívül ez ideig pénzt semmiért nem adtunk. Amit vármegyénk és városunk közönségétől kaptunk, azt ajándékba kaptuk. Vármegyénk legtekintélyesebb uraitól kezdve az egyszerű földművesekig minden társadalmi osztály képviselve van múzeumunk támogatói között." Az 190l-es esztendő első negyedének sajtójában tovább sorjáznak a köszönetnyilvánítások a múzeumnak juttatott adományokért. Külön említésre méltó, hogy az egri főkáptalan a tiszai halászterületén fogható minden halfajtából 2-2 preparált példányt küldött a miskolci múzeum természetrajzi osztályának. A Borsodmegyei Lapok május 7-i száma 1-3 oldalain vezércikkben elemzi a Közművelődési és Múzeum Egyesület addigi működését. Külön fejezet szól a múzeumról: „Valóban nagy eredmény oly rövid idő alatt annyi értékes és maradandó becsű régiséget egybegyűjteni, aminővel már a múzeum rendelkezik." Elismeréssel említi az írás Petró József, Gálffy Ignác, Molnár János ügybuzgó, szakszerű munkálkodását. E lap május 14-i száma tudósít az egyesület május 12-i közgyűléséről. A múzeumbizottság jelentéséből kiemeli, hogy az intézmény már 4995 tárgyat birtokol, s a kultuszminisztérium letétjeként ezer korona értékű olajfestményt is őriz. Idézi a beszámolóból, hogy a „múzeum már most megnyithatná helyiségeit a köz számára, ha helyiségei egyáltalán lennének". Csak őszre alakulnak ki a feltételek ahhoz, hogy az intézmény látogatókat is fogadhasson. Október 10-étől a múzeum „minden vasárnap délután fél 3 órától kezdve alko-