Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

Csanakok A csanakot (kanál, ivó, merítöcsésze) mindig egy fából faragták. A hengeres vagy ovális keresztmetszetű, laposabb vagy mélyebb öblű, gyakran díszesen faragott fülű ivóedényt pásztorok, vadászok és erdőt járó emberek övükre, még inkább tarisznyájukra akasztva hordták. Használata egykor az utazó emberek körében is szokásban volt. Forrásokból vagy erdei kutakból vizet merítettek és ittak vele. A csanakok öblös testét kívülről, valamint a fülét leginkább domború faragással ékítették. Ősi használati eszköz, előtörténete az ókorba vezet vissza. A magyarságnál a Dunántúlon és a Felföldön terjedt el. Szomszédságunkban széles körben fellelhető. Mivel víznek és száradásnak egyaránt ki volt téve, nem hasadó fafajiakból (szilva, körte, juhar, galagonya) faragták. S7 86. Gazdagon faragott baltanyél rajza. Kisgyőr, 1921. HOMN 64.4.65. 87. Nagyméretű ivócsanak figurális fogóval. Szlovákia HOMN 53.945.1.