Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZIIPAR Bencsik János

A Bükk és Mátra vidék jellegzetes teherhordó eszköze a hátikosár, a hátyi. Mind a hátikosarakat, mind a különböző típusú gyümölcshordó kézikosarakat háziiparosok állították elő, akik általában mogyoró-, vagy hársfából hasított szalagokból (szíjácsból) fonták. A gyékényből készített tárgyak széles skáláját használták a paraszti háztartásokban. Az egyszerű tároló eszközök, tojástartó kubuz, szakajtó-, liszteskosarak mellett lábtörlő, falvédő, eső ellen védelmet nyújtó szekérre való ekhó, továbbá gyermekülőke, kenyérkas, kanáltartó is készült belőle. Települések ragadványneve (falucsúfolók) között előfordul a háziiparra utaló fogalom, így a tiszavalkiakat kubusoknak emlegették. A nádnak már nincs a gyékényhez, a fűzvesszőhöz hasonló, széles felhasználási területe. Épületek tetejét fedték valamikor náddal, de romlékonysága, tűzveszélyessége miatt kiszorult a használatból. Régebben erős nádszálakból hasították és kötötték a szövőbordát. A házaló kereskedő, vagy a vásározó bordások sima, szálkamentes nádhasítékból készült eszközöket kínáltak. Elhasználódásuk, eltörésük után sem dobták el, hanem keskeny csíkokra szabdalták, végeit színes textíliával párnázták ki, és csigacsináláshoz használták. Hasznosítható mezőgazdasági hulladék volt a rozsszalma, a zsúp. Nemcsak míves, mutatós épületfedéseket készítettek belőle, hanem számos használati tárgy alapanyaga volt zsúpszalma, mint a szak aj tokos ár, méhkas. Olykor bőrlábbeliket védő szalmapapucsot is kötöttek belőle. Aratókoszorúra a hosszabb szárral meghagyott kalászokból függő díszeket készítettek, s ezzel tették látványosabbá, szebbé az aratókoszorú körkörösen összefogott búzakalász-kötegét. Az ügyeskedő ember a természet kínálta anyagokat olykor újabbakkal helyettesíti. így dolgozza fel a bányaművelésben alkalmazott színes, műanyag borítású gyújtózsinórt is. Apró kosárkákat fontak gyújtózsinórból, vagy éppen kisebb-nagyobb űrméretű italosüvegeket fontak be e színes anyaggal. A háziipar és a paraszti naturális nyersanyagellátás jelentős területe a növényi rostok nyerése, mindenekelőtt a len és a kender termesztése, rostjainak szétválasztása, majd a rostanyag hosszas, szakértelmet igénylő feldolgozása. A gyenge minőségű termőföldek kedveztek a rostnövény termesztésé-