Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZIIPAR Bencsik János

66. Emberfejes faragószék. Bükk-vidék használták. A teknővájó cigányok a különböző méretű teknőket káprázatos jártassággal faragták, alapanyag-kiválasztó készségük csaknem felülmúlhatatlan volt. Praktikus okok folytán a nyersanyag (erdők, határbeli fasorok) közelében ütötték fel tanyájukat, részibe faragták a teknőket, ily módon felezték meg a készterméket a nyersanyag tulajdonosával. A munka során keletkezett hulladékból pedig különféle (lekvárfőző, zsírsütő, kovászoló) kavarok, különböző méretű fakanalak készültek. Mind a teknőket, mind az apró árut rendszerint a cigány asszonyok vitték piacra vagy házaltak azokkal. Az eszközkészletből nem hiányoztak a kisebb-nagyobb méretű itató- és etetőválók sem. Ezek a teknőfaragáshoz alkalmatlan fatörzsdarabokból készültek. A fafeldolgozás másik speciális területe a fejfafaragás. Ez az igény elsősorban a református vallású falvakban je-