Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN A 7248 km

2 kiterjedésű, az ország területének 7,8%-át elfoglaló Borsod-Abaúj-Zemplén Magyarország második legnagyobb megyéje. Az 1950-ben végrehajtott területi-közigazgatási reform által létrehozott mesterséges képződmény, amely tájilag változatos, gazdasági-társadalmi fejlődésükben is erőteljesen különböző területeket integrált, ám határai csupán államigazgatási keretek és nem fejezik ki a kultúra regionális tagolódását. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén Magyarország egyik legtagoltabb, legváltozatosabb táji adottságokkal rendelkező területe, s a különböző természeti feltételekhez való alkalmazkodásuk, eltérő történetük és társadalmi fejlődésük révén egymástól hol markánsan elütő, hol csak árnyalt differenciákat mutató műveltségi csoportokat foglal magába. A mai megye az egykori Borsod vármegyét, Abaúj-Torna és Zemplén déli részét, valamint Gömör-Kishont vármegyék kisebb déli peremét egyesíti. Borsod egyike volt a legrégibb vármegyéknek, névadó központja ma Edelényhez tartozik, s a Bódva völgyében fekvő földvárának gyűrűje őrzi az Árpád-kori központ emlékét. Az egykori Abaúj vármegyének hasonló központja található Abaújvár község területén. Gömör és Zemplén névadó központjai ma Szlovákia területén fekszenek (Sajógömör, illetve a Bodrog partján fekvő Zemplén község területén). Gömör és Kishont, illetve Abaúj és Torna vármegyék időszakos egyesítése és szétválasztása a 19. századi közigazgatási átszervezések része volt, csakúgy mint a kisebb határkiigazítások Borsod és Heves megyékkel: 1807-ben Heveshez csatolták az Eger-pataktól keletre fekvő terület néhány községét és pusztáját {Tihamér, Álmagyar, Felnémet, Bekölce), majd Borsodot 1812-ben Ivánka, Farmos és Szihalom átadásával kárpótolták. 1827-ben Abaúj vármegye Aszalót kapta meg Borsodtól Belső-Bőcsért. A már említett 1950-es közigazgatási átszervezéssel Borsod