Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

GYERMEKJÁTÉKOK Katona Judit

tekézésnek Észak-Hevesben, a borsodi Bükkben, Dél-Borsodban, Nógrádban ismert változata a mancsozás. A játék ütőfáját néhány helyen, így a matyó Mezőkövesden és Szentistvánban is gazdagon díszítették (Lajos Árpád 1976.). A játékeszközön a tárgy használat sajátosságából adódóan nagyon ritka a kimunkált díszítés, így a mancsozóbotokon való megjelenését is a tárgy funkciójának megváltozása magyarázza. A korabeli múzeumi feljegyzések és gyűjtések a botokat szerelmi ajándékként nevezik meg. Ezt igazolja az ajándékozottak, vagy ajándékozók nevének a botok oldalába faragása is. A miskolci Herman Ottó Múzeum régi gyűjteményéből 9 díszes mancsozóbotot őriz. Az 1960-ban Mezőkövesdről, 1932-ben Szentistvánról a múzeumba került darabok a népi fafaragás ritka művészi példái. Többségük nem az egyéni díszítőkedv eredménye (csupán egyetlen boton fedezhetők fel gyakorlatlan kéz nehézkesebb vonalai), fafaragó mesterek rendelésre készítették őket. A szerelmi szimbolika szabályai szerint épülő motívumaik két egymáshoz közelálló, de szerkesztésmódjában, technikájában mégis eltérő díszítő ízlésből fakadó stílus megfogalmazásai. A mezőkövesdi mancsozóbotok a játékra még alkalmas keménységű és súlyú hársfából készültek. A fához alkalmazkodnak a „mélyeit" bevésések és bizonyos díszítmények ólomberakásai. A kétféle technika, valamint az archaikus-geometrikus díszítmények könnyed ritmusban váltakoznak a virágos motívumokkal, a tulipánnal, rozettával. A párhuzamosan futó hengerszeleteken harmonikusan oszlanak el az ornamensek, melyeket körbefutó V alakú mélyeit csipkézés választ el egymástól. A fokozatosan szűkülő nyél felé a Bükk vidékén jellemző fecskefarkas faragás zárja a motívumsort. A bot vastagabbik végének félköríves, fogazott díszítménye ólomberakásos, tetején apró tükör zár le egy bemélyedést, melyben mozgatásra ólomsörétek csörögnek. A Szentistvánban gyűjtött bot a könnyen karcolható, finom, aprólékos díszítésre alkalmas jávorfából készült, karcolozott, maratott. Díszítésének technikai és formai megoldásai a Hór-völgyi faműves tárgyakkal, közelebbről a díszes guzsalytalpakkal rokonítják. Lajos Árpád így ír a mancsozóbot technikai megoldásairól és ornamentikájáról: „A finoman, de dúsan halmozott stilizált virág, szív, s nem kevésbé dúsan mutatkozó archaikus motívikák formakészlete