Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

677. Szentistváni lakodalom, a menyasszony kikérése. 1950-es évek. Szelényi László felvétele HOMF 1634. 678. Faragott vőfélybuzogány „EKE GIZELLA 1911" felirattal. Sáta HOMN 53.1546.1. 678 kezükben pallosként tilónyelvet tartva. A hóhérok ügyeltek rá, hogy a rabok meg ne szökjenek. Ha mégis sikerült, a kocsmába futottak, s ha a hóhérok a kocsmáig nem érték utol őket, akkor a fogyasztást ők fizették. A szökési jelenet az ítélet végrehajtásáig többször megismétlődött. Kivégzés előtt a halálra ítélteket a hóhérok szalmára térdepeltették, s a fejükre cserépfazekat helyeztek. A bíró elmondta a vádbeszédet, és kihirdette a halálos ítéletet. A hóhérok pallosukkal „lefejezték" a rabokat, leütötték fejükről a cserépfazekat (Ujváry Zoltán 1990.). Ezt és egyéb játékokat is nemcsak farsangkor, hanem más alkalmakkor is (pl. lakodalomban) előadták a jelenlevők szórakoztatására. A tokaj-hegyaljai farsangi szokások számos eleme átkerült a szüreti munkavégzést megünneplő szokáskörbe. Az emberi élet nagy fordulói közül a házasság, illetve annak gazdag rítus- és szokásvilággal körülvett ünnepe, a lakodalom, amit nem az egyén életének belső természetes parancsa, hanem a természeti környezethez való társadalmi alkalmazkodás rendez el a naptári évben. A paraszti társadalmakban a lakodalmak ideje elsősorban a nagy mezőgaz-