Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

668-669. Ostyasütővas két lapja heraldikus motívumokkal díszítve. Miskolc, 19. század HOMN 89.35.8. 670. Ostyasütővas magyar címer díszítéssel. Szentsimon, 1897. Bodgál Ferenc gyűjtése nyomán 670 ajándékok. A gömöri Száraz-völgyben három ünnep - a karácsony, húsvét, pünkösd - jelentette a pásztorok megajándékozásának alkalmát. Szuhafőn e három ünnepnapot a János-, István- és Pál-napi adománygyűjtés jelentette. A pásztoremberek (kondás, csordás) kolompot, csengőt kötöttek a nyakukba, úgy hajtottak körül a falun. A házakba nem mentek be, kivitték nekik a bort, pálinkát és a gazdaasszony által előre elkészített csomagot, amiben szentjánoskenyérrel töltött kalács és szalonna volt. A pásztorok az ajándékokat hamvasba, tratykosba, kosárba gyűjtötték, a kolbászt, szalonnát, lángost saját készítésű nyársra húzták fel (Benkő Éva 1982.). A karácsonyt megelőző hetekben, az adventi időszakban készültek fel az adománygyűjtésre az ostyahordók, kántálok és betlehemezők. Az ostyahordás a karácsonyi köszöntés egyik jellegzetes formája volt. A második világháborút megelőző években a pásztorokhoz hasonlóan sok helyen a kántortanítót és tanítványait is megajándékozták. A kántortanító karácsony előtt néhány nappal minden családnak ostyát küldött az iskolás gyermekekkel. Az ostyáért viszonzásul babot, tojást, lisztet, kolbászt, hurkát küldtek a kántornak, a gyermekek pedig pénzt, almát, diót kaptak (Gulyás Eva 1988.). Hangonyban karácsony előtt a kántor elküldte a gyerekeket a családokhoz,