Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI A népszokásokat két nagy csoportra oszthatjuk. Ezek egyike az emberi élet fordulóihoz kötődő szokáskör. A másikat jeles napi szokásokként, vagy naptári ünnepekként szokás emlegetni. Ez a fejezet ez utóbbival, azon belül is az egyes szokásokhoz kapcsolódó tárgyakkal, azok funkciójával, díszítésével és a szokásokban betöltött szerepével foglalkozik. A hagyományos értelemben vett népszokások a paraszti életritmushoz igazodnak. Ezért lényegesen gazdagabb szokásrendszerrel találkozunk a téli időszakban, amikor a szokásgyakorlók ráérnek, hiszen a tavaszi földművelési munkák megkezdésétől egészen az őszi betakarítási munkák elvégzéséig kevesebb idő jut az ünneplésre, a társas szórakozásra. A magyar szokásrendet az elmúlt évszázadok során rendkívül sok hatás érte. Egyrészt a kereszténység felvétele nyomán az úgynevezett pogány szokások krisztianizálódtak, másrészt szláv és német hatás is érvényesült. Ezeket az elemeket szétválasztani olykor nagyon nehéz, s nem is lenne célszerű. Az itt bemutatásra kerülő szokások a magyar hagyomány részét képezik, nem tagadva emellett azt sem, hogy nagy részük sok hasonlóságot mutat más népek szokásaival, tehát az esetek többségében nem köthetők csak egyik vagy másik etnikumhoz. Megyénk területén számos etnikum él, akik napjainkra jórészt magyarrá váltak, ám eközben azért hagyományos kultúrájuk egy-egy motívuma utal eredetükre. A téli szokáskör időszakában leggazdagabbnak a karácsonyi ünnepkör tekintendő. A karácsonyi ünnepeket négy héttel megelőző időszakot adventnek nevezzük. Az egyházi liturgia szerint advent felkészülés Jézus születésére, a Megváltó fogadására. Ez a lelki megtisztulás, a bűnbánat, - s magukat az ünnepnapokat is beleértve - az ajándékozás időszaka, a szeretet ünnepe.