Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

KÉZMŰVESSÉG, CÉHES IPAR Veres László

42-43-44. Konty fésűminták a miskolci Chôma József fésűs hagyatékából. 19. század vége HOMT 53.529.60. 45. Kékfestő bordűrminták szöggel kivert nyomódúcai. A kalászos a miskolci Minnie h műhelyből, a bimbómintás a putnoki Polónyi műhelyből származik HOMT 53.613.42., 66.40.2. 45 hadászati jelentőségével magyarázható. Miskolc új céhszer vezeteinek harmada a ruházati iparban jött létre (csizmadia gombkötő, takács), de mellettük a vasipar és a faipar egye ágai is céheket állítottak a verseny kiiktatására. Az előbbié ket a lakatos-, kovács- és rézműves-, az utóbbiakat pedig ; bodnár- és kerékgyártócéhek képviselték. A városban a leg több iparost tömörítő céhszervezet a mészáros (18-19 fő), ; csizmadia (27-29 fő), a szűcs (8-10 fő), a lakatos (9-11 fő) a bodnár (9-14 fő) és a varga (10-13 fő) volt. A városi adó összeírások alapján a 17. század végére mintegy 30 fél mesterséget lehet kimutatni Miskolcon, amelyek nagyobi része még nem jutott el a céhállítás szintjére: ács, asztalos szabó, kardcsiszár, festő, faragó, fazekas, késes, kádas, köte les, kalácsos, molnár, szíjgyártó, serfőző, szitás, ötvös, seres perecsütő (Román János 1966.; Szendrei János 1911.; Do monkos Ottó 1991.). Borsod, Zemplén és Abaúj kézművesipara a 17. száza< végére eltérő fejlettségről tesz tanúbizonyságot. Kassa ural kodó helyzetéből következően Abaúj déli részén Szikszó ki vételével céhes ipar nem alakult ki. Zemplén sűr mezővárosi hálózata több céhszervezet kialakulásának ked vezett, míg Borsodban a viszonylag fejlettnek tekintheti mezővárosi hálózat ellenére is csak 3 helyen jött létre cél Azonban Miskolc kivételével szerepük elhanyagolható. Te hát Borsodban elsősorban a középső és a déli területek ipái termékellátásában a miskolci céhek egyeduralkodó szerepr jutottak. Borsod északi területei a dél-gömöri városok piac körzetének tekinthetők. Borsodban és Zemplénben egyarár szembetűnő, hogy a vasiparban, a szőlőtermelés eszközellá tásában, az építőiparban és az élelmezési iparban ritkán regiszi rálhatók céhállítások. Joggal feltételezhetjük tehát, hog ezekben az iparágakban háziipari keretek között történt az igd nyek kielégítése, az uradalmak robotban igényelték az ipari te vékenységet és kommenciós mestereket alkalmaztak. A patai uradalom 1632. évi urbáriumából megtudhatjuk, hogy 19 mé szaros, 8 varga, 6 bodnár és három kőműves végezte munkájí robot címén. Az uradalomhoz tartozó településeken azonban a vargákon kívül - sehol sem léteztek e iparágak céhei. Zemr. lén déli területein az állatállomány nagysága és a városfejlc dés ellenére a húsiparban sem következett be céhállítá: pedig tudjuk, hogy az egyes mezővárosokban több mészái