Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

647. Gubások a miskolci A miskolci gubás céh iratai az 1878-as pusztító miskolci vásárban. Malonyai Dezső árvízben megsemmisültek, sőt a mesterség maga is nagy ká1922. nyomán rokat szenvedett a Szinvára épült kallómalmok tönkremenetelével. Megsegítésükre a tiszavidéki városokban dolgozó gubás társulatok segélyadományokat küldtek. 1881-ben még 40 (1883-ban 37) gubásmester tartozott a miskolci ipartársulathoz, a század első évtizedében azonban már csak 6 gubás dolgozott itt. A gubaviselet fontosságát bizonyítja, hogy Vahot Imre 1854-es leírásában a miskolciak jellemzésénél is hangsúlyozza: „Az alsóbb osztályú nép szereti a fürtös gubát, az egyfogatú taligát és a Laczikonyhát." A gubásoknak jelentős céhük volt Rimaszombaton is már 1810 óta, Jolsvára pedig a szájhagyomány szerint Miskolcról jutott el a gubakészítés, onnan pedig Klenócon folytatták tovább a 20. században is. A felföldi guba háromféle lehetett: a „füsült" gubát szövés után bolyhozták, a rakott gubára szövés közben szőnyegszövésre emlékeztető technikával juhgyapjú szálakat szőttek. A bárányfürtös gubába kisbárány göndör fürtjeit szőtték be. Ez a bárányfürtös volt a legdrágább a háromfajta közül.