Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

meggyszín és fekete dominált. A kuzsu divatja az első világháború után múlt el, ekkortól egyrészt a vattás rékli, másrészt pedig a jászsági szűcsök által készített bőrlajbi váltja fel, csak az idősebb asszonyok viselik tovább fiatalasszonykoruk értékes ruhadarabját (Dajaszászyné Dietz Vilma 1956.). A jellegzetes kövesdi kuzsut kövesdi szűcsök készítették, akik e díszes ködmönre specializálódtak. A kuzsuvarró szúcsök mindig „előbbrevalók" voltak a bundavarrónál. A kuzsuviselet fénykora az 1880-as évek és az első világháború közötti évtizedek, ez a divat sok szűcslegénynek munkát adott. A múlt század végén emlékezet szerint 50-60 legény is dolgozott Kövesden. A híres íróasszony, Kis Jankó Bori családja is híres kuzsuvarró volt. Apja, Nagy János a század végén 12 legénnyel is dolgozott, akiknek a szerződése ősztől József napig tartott. E család leszármazottja az utolsó mezőkövesdi szűcsmester, a néhány éve elhunyt Nagy István is, aki a szűcshagyományokat az idegenforgalomhoz alkalmazkodva ajándéktárgyakon is folytatta. A bodrogközi asszonyok barnára színezett ködmönei Sátoraljaújhelyen készültek, piros irhaöv és rátétdísz mellett sajátos ornamensekből álló színes selyemhímzés díszítette. A guba, ez a régies szabású gyapjú szőttesből készült kabátféle a magyar lakta területek északkeleti részén, tehát éppen régiónkban volt a legelterjedtebb. A gubacsapók a 641. Bunda válltányérja, Petra Dezső szűcssegéd rajza. Gelej, 1912. 642. Vócos suba válltányérja, Mezőkövesd 643. Minta Borsos Sándor rimaszombati szűcs rajzkönyvéből. Huszka József 1898. nyomán