Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

KÉZMŰVESSÉG, CÉHES IPAR Veres László

41. Fából faragott mézeskalács nyomóforma: Lovacska, koszorúban. „Kvall" felirat. HOMT 53.624.18. 15 napon belül kötelességük volt a feslés kijavítása. Az idegen mesterek és kontárok versenyének kikapcsolása is a helybeli kézművesek érdekében történt és a minőség biztosítására. A pataki lakatosok kiváltsága volt az idegen áruk el szedése és a kontárok elűzése. A gombkötők is elszedhették az árut, mert a városban és a falvakban sokan voltak, „akik mesterségüket nem jól tanulták ki". Ezek a rendszabályok bizonyítják, hogy a hegyaljai mezővárosokban a legfontosabb iparágakban a 17. század derekára kényszerültek arra, hogy a kézművesek érdekeik védelmére, a piac telítődésének veszélye miatt céheket alkossanak. A zempléni tendenciákhoz hasonló jeleket figyelhetünk meg a 17. században Borsodban is, ahol 13 céhalapításra került sor ebben az időszakban. Miskolc központi helye a céhes kézművesiparban tovább erősödött. Mindössze három testület jött létre Miskolcon kívül. így Szendrőn csizmadia- és mészároscéh, Csaton csizmadiacéh. Szendrő fontos kézművesközponttá válása vára korabeli