Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

ködmöneit és a feketével hímzett nagybundákat készítették. A geleji szűcsökre nagy hatással voltak a kunsági mesterek munkái, akik mindig eljöttek a környék vásáraira. Innen vették át a bükkalji szűcsök jellemző motívumaikat, a rozmaringágat, a forgórózsát, a csigavonalat (Lajos Árpád 1958.). A Tiszántúl reformátusok lakta részein a 19. század végén terjedt el az ún. kunsági kisbunda, melyet kunbundának, gallérbundának, kerekbundának is neveztek. Szabásuk azonos, körgallérszerű, nyakukon kis állógallér és nagyalakú „purzsaláb körgallér" található. A kunsági eredetű kisbundák díszítése viszonylag egységes: hármas tagozódást mutat. Legalul van az aljkoszorú körbefutó folyódísze, erre épülnek a bokorvirágok, majd legfelül következik a vállkoszorú. Dél-Borsod református falvainak asszonyai, de a Sajó menti településeken is szívesen hordták a jászsági és kunsági szűcsöktől vásárolt barna báránybőrre feketével hímzett pelerinszerű kisbundákat. A jómódú gazdák hosszú hímzett bundát viseltek, amely 6-8-12 juhbőrből készült körgallér formájú ujjatlan ruhadarab volt, gazdag díszítéssel. Az olcsóbb bundákat fekete gyapjúfonallal, a drágábbat pedig selyemmel hímezték. A cifra és bő bunda a jómód jele volt, szegény ember nem is engedhette meg magának, ő csak ködmönben járt. 1907ben Szűcs Károly mezőkeresztesi gazda számára például Szabó Ferenc geleji szűcsmester 40 q búzáért készített 637 637. Asszony fekete hímzésű kisbundában, fiatalasszony müvirágos főkötőben, férfi hímzett nagybundában. Borsodgeszt, Me gay Géza felvétele, 1932. HOMF 2487.