Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

Az értékes ünnepi csizma megkímélésének sajátos módját már Hunfalvy János megfigyelte a múlt század második felében, amikor is a gömöri palócokról azt írja: „a csizmát mint illemi ruhaczikket ünnepiesb menetelre magával viszi ugyan mind a két nem, de azt csak a megállapodási helyen ölti fel". A csizmának sáros időben a templomajtóig karon vitele a 20. században is általános volt. Az idősebb emberek a palóc vidéken télen botost csináltattak, melynek szára és belseje nemezből varrott, fejrésze pedig vastag marhabőr. A bakancs viselete az első világháború után kezdett elterjedni. Gyapjú, bőr és posztó felső öltözetek A Felföldön a jelentős állattartás következtében is nagy hagyománya van a szűcsmesterségnek. A rimaszombati szűcsök latin nyelvű privilégiuma 1458-ból származik, s hogy már 1670-ben cifra ködmönt árusítottak, bizonyítja az a panaszos levél, melyben a gyöngyösi szűcsök tiltakoztak ez ellen. A miskolci „Nemes és Betsületes Szüts Céh" 1637-ben alakult meg, majd 1779-ben újították meg statútumát. Korabeli leírások szerint Miskolcon annyi volt a szűcs, hogy vásárkor alig fértek el. 1872-ben 32 szűcsöt és 40 segédet tartottak nyilván, és még 1890-ben is azt jelentette a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara, hogy a szűcsöknek „a köznép még elég foglalatosságot nyújt, kivált jobb aratással bíró években". A szűcsmunkák elterjedtségét a megye területén dolgozó szűcsmesterek termékei mellett azok a viseletdarabok is színesítették, amelyek a szomszédos tájakról (Hajdúság, Kunság, Jászság, nyugati palócok, Felföld) vásározás révén kerültek a megye népességéhez. A díszes parasztos viselet igényei, a hímzett szűcsmunkák iránti kereslet virágoztatták fel és éltették sokáig a délborsodi kis falvakban a szűcsmesterséget, ahol ez a tevékenység a kiterjedt juhtartásra épült. A mezőcsáti református egyház kurátora például virágos ködmönben ment el a millenniumi kiállításra, és ott nagyméretű fényképen is megörökíttette magát. A geleji és a bükkábrányi szűcsök rokonsági kapcsolatban is álltak, a tardi matyók virágos 636. Juhász a jegyesevei, Nagykövesd. Györffy István gyűjtése, 1921. NM 25844.