Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

viseletét annak látványosságként, mintegy jelmezként való 632. Matyó menyasszony és felértékelődése is konzerválta. vőlegény, 1920-as évek eleje Györffy István a bőgatya általános divatjának visszaszo- HOMF 2504 rulásában jelentős tényezőként említette a bicikli elterjedését a parasztságnál, valamint a leventeoktatás intézményét. Mindezek ellenére a bőgatya viselete az idősebb férfiak körében az 1940-es évekig megőrzöttnek tekinthető. Sajátos jelentőségű a drága posztóruházat utánzására készített vászonujjas és nadrág, mely régiónkban a Zemplénihegyvidék falvaiban vált elterjedtté. A négynyüstös vászonból készült, állógalléros hosszú ujjú kabát neve kitli, hozzá szűk szabású vászonnadrágot viseltek. Pusztafaluról részletesen leírták ezt az öltözetet. A posztó alapanyagú öltözet, s vele a polgárosultabb szabásvonalak a század elején kezdtek elterjedni. Divatjukban jelentős szerepet játszott a nagyszámú kisnemesség. A gömöri kisnemesek a fekete csizmanadrágot sonkanadrágnak nevezték. A fekete zsinóros posztónadrág neve a Hegyközben priccses nadrág, de Pusztafaluban furulyanadrágnak, vagy leppentyüs nadrágnak is nevezték jellegzetes formája miatt. Sátoraljaújhelyi szabók készítették a környékbeli parasztság számára. A dél-gömöri juhászok kék színű, ún. cipcer posztóból varrott szűk nadrágot viseltek. Magyar nadrágnak nevezték a sötétkék vagy fekete posztóból készült, ellenzős, zsinórozással díszített nadrágot, melyhez „magyar módra" kizsinórozott lajbit viseltek. A fekete posztó ellenzős csizmanadrág a matyóknál is megjelent a század elején. A csizmanadrág, majd a pantalló elterjedésében jelentős befolyásoló szerepe volt annak a ténynek is, hogy mind Dél-Borsodból, mind Zemplénből a század elejétől nagyszámú férfiember fordult meg Amerikában. Hazatérve sokszor áttértek a polgárosultabb öltözködésre. Az egyenesebb szárú szürke, ún. cejg nadrág elterjesztésében is szerepe volt e rétegnek. A fiatal férfiak ünnepi öltözetéhez hozzátartozott a díszes kendő is, amely egyfajta állapot- és korjelzőként egészítette ki a viseletet. A vőlegény a menyasszonytól kapott jegykendőt köteles volt viselni. Pusztafalun a kihirdetés ideje alatt, vagyis három hétig a lajbizsebben kellett hordania, s ha közben elpiszkolódott, a menyasszony kimosta és kivasalta.