Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

alakult ki. Mint a szomszédos palóc területen, a Bükkalján is nevezték „menyecskének" magát a kikötött kendőt. A Bodrogközben hátrakötő kendő a neve, két sarkára „szarvacskának" nevezett bojtokat kötöttek. Zemplénben „hátraszorítónak" nevezték a fiatalasszonyok kikötött kendőjét. E kendők alapanyaga köznapra karton, ünnepre delin, selyem vagy kasmir. Bármilyen ünnepre viselhettek a menyecskék hátrakötött kendőt, de templomba nem illett ilyenben menni. A misére előrekötött kendőt borítanak a kontyra, melynek a tok formája jellegzetes alakot kölcsönöz. A kendők színe viselőjének korát is jelezte, egyre sötétedett. A mezőkövesdi matyók különleges fejkendője a csavarítós kendő. A színes kasmírkendő széleit gyapjúfonallal dúsan kirojtozzák; és a tokkal befedett kontyra oly módon kötik fel, hogy a fejet a rojtok körülfogják, szépen keretezik. A rojt a század elején még hosszabb volt, aztán rövidebbé és tömörebbé vált, szinte pomponként keretezi az arcot. Jellegzetes a sátoros kendő, mely drótvázzal és kéregpapír formával, valamint a hosszú selyemrojttal nyeri el sajátos alakját. Míg a csavarítós kendő a fiatal menyecskét illeti, a sátoros kendőt 40-45 éves korig hordhatja az asszony, utána már csak a kéregpapír forma nélküli lankadt kendői viselheti. A kikötött kendőből alakult a tardi bunkós kendő fejviselete is. A piros pipi karton kendőt berliner gyapjúval dúsan körberojtozták, sőt a rojtot galárisszemeken fűzik át, hogy még díszesebb és tömörebb legyen. A kendő felkötési módja pedig a következő: a kontyra egyszerű főkötőt kötnek, majd egy singolt szélű gyolcs homlokpánt, a kecellő következik, erre kötik az alsó kendőt, elöl kicsit homlokba húzva, de úgy, hogy a singolt pánt kilátsszon. Majd a felső kendőt hasonlóan hátul a tarkón kötik meg oly módon, hogy a két kendő kétrétegű rojtja szépen keretezze a fejet. A bunkós kendő megkötése a század elején még lazább volt, a különböző részeket azonban idővel összefércelték és a többrészes főkötőt így egyszerre vették fel és le (Fügedi Márta 1983). A másfelé hosszabb ideig élő fehér singolt kendőket is viselték az asszonyok Dél-Borsodban, de a díszes színes kendők háttérbe szorították, és csak a Mária-lányok dajkája őrizte meg önálló viseletét, egyébként alsókendővé szorult vissza.