Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

596 597 596. Menyecskefőkötő, Balog, 19. század vége. Drótváz fekete fátyollal bevonva, fekete csipkével, bársonnyal, gyönggyel díszítve, hátul a tarkón fekete moaré selyem csokor DIVM 53.1.743. 597. Menyecskefőkötő, Gesztete, 1870 körül. Aranyszínű fém csipkével bevont drótváz, fekete csipkefodorral és művirágdísszel, tarkóján hosszan lelógó selyempántlika DGY 2195. főkötő néhány darabját, melyet már akkor 70-90 évesnek tartottak. Ezek alapanyaga durva házivászon, szabásvonala a fej formáját követi, egy téglalap alakú homloklapból és egy ehhez dolgozott hátsó, kör alakú fenéklapból áll, mely lapos kontyhoz igazodik. A hátlap alá ún. kaszarót tettek, amely három ágból összecsavart, vászoncsíkba burkolt gyékénytekercs, célja pedig az volt, hogy a hajkonty fölött a hátlap hímzése szépen kifeszüljön. A főkötőt az alján lévő madzaggal a konty alatt összehúzták. Hímzése sötétbarna durvasodrású szőrfonállal készült, sajátos huroköltéssel, folthatásra épül. A Mezőkövesdről származó néhány régi főkötő minden szempontból a tardiak kontrasztját jelenti. Györffy István szerint jómódú vagy nemes matyó családok asszonyai viselhették a múlt század elején. A későbbi matyó népviseletben e főkötőtípusnak már semmi nyomát nem találjuk. Mint a tardi, ez a főkötő is téglalap formájú homloklapból és kerek, a