Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A PARASZTGAZDASÁGOK ESZKÖZEI Viga Gyula

Kiterjedésének megfelelően, kifejezettebb a szénavágók díszítése. A díszített példányok kétágú élének vaskos peremén, az eszköz szárán általában egységes díszítés vonul végig, amihez a taposó hajlított részei járulnak (Varga Gyula 1982.). A fémeszközök fenti csoportjához sorolhatjuk a szőlőmetsző Mseket, melyek - különösen a baltás típusok - gyakran ugyancsak mesterjegyesek, díszítettek. Közöttük külön formát képviselnek Tokaj-Hegyalja metszőkései, amelyek eredete vélhetően a 12-13. századi vallon (olasz) telepesekhez köthető, de kapcsolatot tart ez a típus a Mátraalja, Gyöngyös környéke szőlészetével is (Vincze István 1957.; Balassa Iván 1991.). A gazdálkodás fémeszközei anyaguk, megmunkálásuk, nem utolsósorban díszítményeik alapján lényegében egységes vonulatot alkotnak. Ezen eszközök kora nagyon nehezen határozható meg datálás hiányában, s nagy részüknek az elődei - olykor maguk a szóban forgó példányok - középkoriak (Müller Róbert 1982.). Tekintettel jelentős részük kontinentális elterjedtségére, nem zárható ki, hogy egyszerű díszeikben, mesterjegyeikben is középkori elemekre ismerhetünk. Változatos formáik ellenére is egységes vonulatba illeszthetők a gazdálkodás faeszközei, illetve a különféle eszközök fából készült elemei, alkatrészei is. Ezek előzménye, korai 559. Szénavágók kovácsdíszítései. Dél-Borsod MGGY 560. Kaszafentokfából kifaragva, Szalonna HOMN 53.1209.1. 560