Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

KÉZMŰVESSÉG, CÉHES IPAR Veres László

33. A miskolci gubás ifjú társaság pecsétje, 1827. HOMT 53.775.1. 34. B. I. miskolci féstismester pecsétje, 19. század közepe seken az ipari tevékenység erőteljes differenciálódása figyelhető meg. Tokaj mezővárosában a 16. század utolsó harmadában 22 féle iparág létezéséről tanúskodnak a források, míg a 17. század első harmadában már 36 féle mesterség mutatható ki. Egy-egy jelentősebb mesterség 2-9 fővel képviseltette magát. Az élelmiszer- és a ruházati ipar túlsúlya jellemző. 7-9 között váltakozott a mészárosok száma, 2-3 volt a serfőzőké és a molnároké, 2-6 között volt a szabók, szűcsök, vargák száma. Több mesterség egyértelműen a hadászat céljait szolgálta, mint a portörő, sarkantyús, csiszár vagy a páncélos {Mokkái László 1954.; Veres László 1995.). Északkelet-Magyarország Borsod, Abaúj és Zemplén déli területeit magába foglaló részén a 18. századig az áruforgalom a távolsági kereskedelem útján zajlott. A forgalom három fő központot jelölt ki: Kassa, Miskolc és Tokaj. Az első kettő egy-egy megye természetes központja is volt. Zemplénnek ilyen jellegű centruma természeti adottságai miatt később sem alakult ki. Abaújban és Borsodban a céhek döntő részének alapítása a kereskedelmi központokban következett be, míg Zemplénben inkább szórtan, decentralizáltan. Kassán a 15. századból 11 céh szabályzatát ismerjük (szűcs, takács, erszénygyártó, szíjgyártó, mészáros, bognár-esztergályos-asztalos, szabó, lakatos-sarkantyús-páncélgyártó-kardcsiszár, nyerges, tímár-varga). 1514-ben már 17 volt a számuk. A felvázolt céhek az övgyártók, az ötvös-festők, kovácsok, kádárok, olajpréselők és fazekasok szervezetével egészültek ki. A 16-19. században Zemplénben 49 céhalakulás, illetve céhlevél-kiadványozás történt, Borsodban pedig 30 körül. Figyelemre méltó az összehasonlítás miatt, hogy a Borsodhoz közeli gömöri településeken ugyanebben az időszakban 68 céhszervezet létezéséről van adatunk. A borsodi, de főképpen a zempléni céhlevelek kiadásának körülményei között először a kiadványozok a figyelemre méltók. Elsősorban a kassai tanácsnak volt ebben a tekintetben a legfontosabb szerepe. Kassa volt a céhes fejlődés kisugárzó pontja, a céhlevelek tartalmát és a céhes élet formáit onnan vették át legtöbb esetben. A céhfejlődésben három fő periódus figyelhető meg: a 16. század, a mezővárosi céhek megalakulásának időszaka, a 17. század, a hegyaljai céhesipar virágkora és meghatározó szerepe, valamint a 18. század és a 19. század eleje, a céhesipar újbóli fellendülése és hanyatlása