Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A HÁZTARTÁS TÁRGYAI Viga Gyula

konyha felől érkeztek. Általánosabbak voltak az öntöttvas mozsarak, ill. az - ugyancsak nemesi és polgári hatást tükröző, nagyobb értékű - rézmozsarak. Ez utóbbiak századunkban jelentek meg, s generációkon át öröklődnek. A hús darabolásának díszes emlékei az állatformájú, főleg lovat formázó bárdok, s felbukkannak díszesen megmunkált kések, aprítókés: húshoz, szalonnához, zöldségfélékhez egyaránt használták őket. A paraszti díszítőművészet remekei a 18. századtól datált káposztagyaluk. Díszítményeik között barokkos és klasszicizáló éppen úgy felbukkan, mint a sajátosan naiv, egyszerű képi megjelenítés. A barokkos formák tanult, míves faiparost sejtetnének, ha nem ismernénk ennek a stílusnak számos emlékét pl. a Bükk falvainak faragóitól is a 19-20. századból. A tárolás kellékei méretük csökkenésével válnak formájukban és díszítményekben is egyre gazdagabbá, finomabbá, jóllehet nagyméretű tárolóeszközök készítése is a technikák hagyományosabb vonulatát őrzi. A teknők faragásának mesterei főleg cigányok voltak, de készültek azok a hegyvidékek faragóközpontjaiban is. Legnagyobb számban a Tisza mentéről származtak a háztartásokba. A nagyméretű sózó-, aztán a mosó-, dagasztóteknők nem díszítettek, de a tésztagyúrásra használt kisebb fatálak, vagy a kovász őrzésére szolgáló apróbb teknőcskék igényesebben megfaragottak. A lisztes putinák, vannak, egy fából készült bödönök (bödönök) formájukban hasonlók a díszes vékákhoz és a juhászok túrós vannáihoz is. Előfordulnak szórványosan a megyében fenyőfa liszttartók is, amelyek az északi és keleti fenyővidékről árucsere útján származtak, s vélhetően szlovák (ruszin, román) faárusok készítményei lehetnek. Vidékenként eltérő számú és formájú vessző- és szijács kosár szolgálja ki a háztartást, legnagyobb számban és formai változatban a Tisza mentén készültek. A konyha, kamra körül főleg kisebb példányok voltak használatban, s azok formája és funkciója általában rokon a rozsszalmából készült kozupokkal (gabona- és más magtartók), kupulykókkal (főleg tojás tárolására). A finomabb szalma alkalmas volt igényesebb tárolók készítésére is: kerek vagy ovális formájú kenyértartók, kanáltartók, szakajtók (szakasztok) a Tisza mentén és a Bodrogközben készültek gyékényből is.