Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

508. Matyó jegykendő széles cipós horgolásos csipkével. Mezőkövesd HOMN 53.731.1. ún. „szűcsös rózsák" pedig a ködmönökről, kuzsukról kerültek a vászonhímzésekre. Ezek az egészen más karakterű, kisebb méretű, stilizált virágmotívumok tovább bővítették a matyó hímzés motívumkincsét. Sajátos története van az egyes színes hímzésfelületeket elválasztó és tagoló aranysárga csipkeutánzatú hímzett sávoknak. Az ún. ragyogó, a rézrecék, flitter- és gyöngypaszománt díszek az első világháború alatt és után jöttek divatba és majdnem kiszorították a hímzést a matyó viseletről. 1925-ben egyházi kezdeményezésre összegyűjtötték és elégették ezeket a drága és egészségtelen divatőrületet okozó díszeket (Fügedi Márta 1975.). A „ragyogóégetés" után azonban a megszokott paszomántdíszeket sárga és fehér selyemmel és varrással utánozva éltették tovább a matyó asszonyok. A ragyogót utánzó csíkok tagolják és fogják közre tehát a tulajdonképpeni matyó virágokat, s ezeknek váltakozása és ritmusa is alakítja a hímzett sure összhatását. A matyóknál lobogós ujjúnak nevezett díszes ing elsősorban a legények ünnepi viselete volt. A legénysorba lépő fiatalemberek hagyományosan a húsvéti körmenetre vették fel először a felavatott legényeket megillető, gazdagon hímzett