Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

492. Párnacsup, sötétbarna szőrfonállal hímezve. Cserépfalu HOMN 53.722.1. lakodalomban a vállán viselte a két végén vagdalásos betéttel díszített kendőt, majd asszonykorában az imakönyvet ebbe csavarva mentek a templomba (Gróh István 1905.). A motívumok nagy változatosságot nem mutatnak, néhány minta és kompozíciós megoldás ismétlődött nagy mennyiségben, a különbség inkább a kivitelezés igényességéből és a hímzéshez használt selyemszálak színéből adódik. Legjellegzetesebb az ún. kakasos minta, melyet Gömörben Rákóczimintának is neveztek. Ezt a stilizált madaras díszítményt azonosították leginkább a gyászfunkcióval, s ez is erősítette a kakasos elnevezést. Emellett az ún. kelyhes (poharas), csillagos minták a legáltalánosabbak, többféle változatban. Megyénk hímzésemlékei között található néhány egyedi darab, amely paraszti hímzéskultúránk kevésbé ismert régi rétegéhez szolgáltat példákat. Tardi főkötőként ismerjük azt a néhány vászon szabott főkötőt, amely egész magyar népi vászonhímzésanyagunkban is egyedülálló. A század elején Kóris Kálmán vásárolta őket. Már akkor is százévesnek tartották a durva házivászonból készült, a fej formáját követő egyszerű szabású főkötőket, melyek egy kör alakú hátsó lapból és téglalap formájú, a fejet körbeérő elemből vannak összevarrva. E főkötőkre sötétbarna durva szőrfonállal varrták azt az archaikus díszítményt, mely folthatású, s a mintát tulajdonképpen a negatív foltkép és a sötét kivarrt felületek kontrasztja adja. Az öltéstechnika, az ún. tardi háló a huroköltésnek egy különleges alkalmazása, huroksorokból álló hálós szövet. Az alapanyaghoz öltögetett első sor után a többi sorok már csak