Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

476. Szedette s szőttes díszlepedő vetett ágyra, két szélből összevarrva, gyapjúrojttal díszítve. Tard, 1910-es évek MM 74.2.2. A díszes szőttesek neve régebben rózsás kendő, rózsás abrosz volt. A bodrogközi szőttesek anyaga pamuttal kevert kender, később pedig mind gyakrabban tiszta pamutvászon. Motívumkincsének lokális sajátosságai csak későn alakultak ki. A legkorábbi szőtteseket egyszerű geometrikus minták, csillagok, páros madarak díszítették. Az újabb divatú naturálisabb igényű elemek, növényi motívumok már lazább, elnagyoltabb kivitelezések, nagyobb léptékűek (nagyrózsás, tyukos, galambos, cserebogaras, lepkés). ,JKerítőnek" nevezték a szélesebb mintasorokat lezáró vagy elválasztó keskeny mintacsíkokat, közülük legkedveltebb a lecskés, kisfás, ökörhúgyos, rozmaringos, cakkos, farkasfogas minta. A vőfélykendőket, katrincákat, dísztörülközőket, komakendőket, pászkatakarókat, kosárkendőket és abroszokat rojtozással díszítették. A Bodrogközben görcskötésnek nevezett eljárásnak is számtalan variációját alkalmazták az 1-2 cmtől a 15 cm-es hosszig. A mintaszövésnek kétféle eljárását alkalmazták az újabb paraszti szőtteseknél. Az egyik módszer lényege az, hogy a mintának megfelelően felszedik a feljáró fonalat, amelyet deszkákkal feszítenek szét mindaddig, míg a színes bélfonalat belehúzzák és pálcákkal rögzítik. Az ezzel a technikával készült díszítmény neve általánosan szedettcsík. A másik díszítési technika neve pedig rakottcsík, eljárása átmenet a szövés és a hímzés között. A feljáró fonalba ugyanis egy na-