Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

472. Szőttes ágytakaró, Sajóvárkony, 1897. Dobosy László felvétele asszonyok például a lagziba vitték az ajándékot, vagy piacra a tejtermékeket. A batyuzás a magyar nyelvterület északi részén az emberi erővel végzett teherhordás uralkodó módja (Paládi Kovács Attila 1973.). E vidéken a hozományba beletartoztak a különböző szállítólepedők is, a megszőtt vászonmennyiség jelentős részét használták fel e célra. Talán ezzel is összefügg, hogy a „batyuzó" vidékeken a kender paraszti feldolgozása tovább fennmaradt, mint másfelé. A batyuzással való teherhordás különösen a zempléni falvakban általános. A durvább vászonból készült lepedőnek ponyus, ponyóka a neve, a sarkain lévő négy kötőszalagot traknak, tracskának nevezik, teherrel megrakva és hátrakötve pedig aj da, zajda a neve. Ponyust többféle minőségű vászonból készítettek, attól függően, mire használták. Takarmány, széna, szalma hátalásához éppúgy használták, mint a trágya domboldalba való felhordásához. Ebben vitték haza a mezőről a füvet, csalánt, terményt, de ünnepi alkalmakkor búcsúba, vásárba, lakodalomba is díszesebb ponyusba kötötték a vinnivalót. Sajátos funkciója volt annak a hosszú, keskeny vászonlepedőnek, amellyel az anya magához kötötte kisgyermekét, amikor távolabbra ment. A csecsemőt harántirányban magához szorítva, a kendőt egyik vállán átvetve azzal mindkettőjüket körülcsavarta. E két végén szőttes vagy ritkábban hímzett díszítésű kendő neve tá