Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

Az „ágyiruhák" díszítése a textilfélék mennyiségi növekedésével, valamint a díszes, ünnepi tárgyak jelentőségének növekedésével függ össze. Azokon a vidékeken, ahol a „reprezentációs tárgyaknak" és a stafírungnak, valamint a tiszta szobában felállított vetett ágynak nagy jelentősége volt a közösség életében és értékrendjében, ott e textilfélék felértékelődtek, díszessé váltak, és díszítésükben helyi divatok, lokális stílusok alakultak ki. A díszlepedők betéttel való díszítése több évszázados múltra tekint vissza, már 17. századi leltárak is említenek „lepedő végibe való varrást". A lepedő végéhez toldott lepedőszél, lepedővég, lepedőfiók önálló díszítő sáv, amely lehetett szőttes, rececsipke vagy hímzéssel díszített egyaránt. A díszlepedők a stafírung állandó részei voltak, funkciójuk a vetett ágy befedése, de emellett a gyermekágyas asszony elfüggönyözésére és halottas lepedőnek is szolgáltak. A lepedőbetétek egyik legelterjedtebb csoportját azok a szálvonásos-vagdalásos betétek jelentik, amelyek felvidéki bányavárosok asszonyainak hímzőműhelyeiben óriási mennyiségben készültek, és a gyolcsosok, „csipkárok" házaló kereskedelme révén már a 18. századtól „beterítették" az egész magyar népterületet. A párnacsúp, fejeihaj a vetett ágynak elmaradhatatlan tartozéka, a párnák mennyisége és díszessége a család vagyoni és társadalmi helyzetét is tükrözte. A párnák lehettek szőtt, hímzett díszítésűek vagy csipkebetétesek. Az abroszoknak többféle változata volt használatban, sőt magát az abroszt is több funkcióban használták. A leggazdagabban díszített, szövéssel vagy hímzéssel díszített abroszok a családi és egyházi ünnepeken kerültek az asztalra, így a lakodalomban, búcsúkor, halotti toron, disznóöléskor, valamint húsvétkor és karácsonykor. Az abroszok általában két szél vászonból készültek, összedolgozásuk - horgolt betéttel, szövött vagy gyári szalaggal, rececsipkével vagy díszes öltésekkel - önmagában is díszített. A Sajó-völgye falvaiban az ünnepi abroszok díszítésére érdekes társításban alkalmazták a szövött csíkokat és a hímzést oly módon, hogy a beleszövött szedettes mintacsíkokra merőlegesen az abrosz másik két szélén az előzővel rokon, de keresztszemes mintacsíkot hímeztek. Az abroszok közepét pedig gyakran koszorúba komponált virágminta és feliratok díszítik.