Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

ÜVEG ÉS KEMÉNYCSERÉP Veres László

A Bükk hegységben is két üvegkészítő központ alakult ki. Miskolchoz közel, a mai Bükkszentlászló (egykor Óhuta) határában 1712-1715 között kezdődött meg a termelés a diósgyőri koronauradalom üveghutájában. A huta megszűnéséig (1898) három újabb helyre települt át, miután az erdőségeket kiirtották (Bükkszentkereszt - egykor Újhuta; Répáshuta és Gyertyánvölgy). A Bükkszentlászló területén működő üzem munkásai lengyelek és szlovákok voltak, később már csak szlovákok dolgoztak a cseh-morva bérlők irányítása alatt. A diósgyőri koronauradalom hutájában a 18. század utolsó évtizedeiig elsősorban ablaküvegeket készítettek, később pedig öblösüveget a Miskolc és a Sajószentpéter környéki bortermő vidékeknek, de az árufelesleg kelendő volt az Alföld északi és keleti részeinek vásárain is. A Bükk másik hutáját Visnyó mellett Máriássy kapitány létesítette uradalmában. Az üzem a 18. század végétől pusztán néhány évtizedig termelt, és üveglopókat, palackokat szállított Sajószentpéter környékére (Veres László 1978.; Veres László 1995.). A zempléni és bükki üveghuták termékei funkciójuk alapján négy nagyobb csoportba sorolhatók. A legtöbb 378. Forclos üvegek színtelen áttetsző üvegből. Bükki hutatermékek, 19. század eleje HOMT 53.94.1.,53.96.1., 87.123.1., 77.258.1.