Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

364. Gönci butykoskorsók, zöld őket követő generációból a helyben tanult Árva és Veres máz alá karcolt díszítéssel család, illetve a Sárospatakon is tanult Takács János és fiai HOMN 82.2.12., 79.84.2. emelkednek ki. Különösen az ecsetes festésű edények növényi motívumaiban mutatkozik meg a pataki hatás. A két központ mestereinek technikai tudásbeli különbsége azonban még a hasonlóságok mellett is szembetűnő: a gönci növényi motívumok teljesen széthullottak, színben, formában egyszerűbbek, sutábbak. Alapvető különbség, hogy a gönci tálmunka szinte kivétel nélkül világos alapfestésű. A sötét alapozású edények Gömör és Pazdics felé mutatnak. A helyben bányászható, vörös, magas vasoxidtartalmú agyag a sárospatakihoz hasonló színű és minőségű. Készítményeik között kb. a századfordulóig minden edénytípust megtalálunk, később csupán a tejfeldolgozáshoz szükségeseket. Ezért is hívták a faluban a fazekasokat csuprosoknak. Csaknem mindenféle díszítőtechnikát alkalmaztak, az edények díszítése, formája is gyakran változott aszerint, hogy \