Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

levelek, szirmok kimetszése az agyagból, és a papírsablonos díszítés. Az előre kivágott papírvirágokat, néha természetes növények leveleit még a festés előtt a félig száradt agyagedény falára ragasztották, majd leöntötték barna festékkel. A szárak karcolását, illetve a levelek és virágok kimetszését ezt követően végezték. A sablont vagy ekkor levették az edényről, vagy az első égetésnél, az ún. zsengélésnél leégett arról, és alatta megmaradt a fehéres agyag természetes színe. Különösen Süvetén tudtak szép papírsablonokat készíteni, meglehetősen nagy variációban (Olga Comajova 1978.). A gömöri fazekasfalvak díszítő stílusának egymástól elkülönülő jegyeit alig-alig, azok eredetét pedig egyáltalán nem ismerjük. Egy ilyen jellegű vizsgálatban döntő szerepet kell kapnia a fazekasfalvak és a mester nemzetiségi hovatartozásának, hiszen még a 20. század első felében is más-más színű és díszű edényt vásároltak pl. a Hernád völgyében a magyar illetve a szlovák többségű falvakban. A mellétéi fazekasok az első világháború után elmesélték, hogy ők magyaros edényeket készítenek, míg Süvetén „tótosan" dolgoznak: ott kedvelik a babos, pettyes, sűrített pontokat, illetve geometrikus szerkesztési elvvel néhány kisebb motívumot ismételnek. Mellétén növényi díszítést alkalmaztak, szarvasokat, madarakat is, és sokkal kevesebb edényt készítettek sötétbarna alapszínen. Ha a korsó vagy fazék alján egy vékony vízszintes csík látható, akkor majdnem biztosak lehetünk benne, hogy susányi készítménnyel van dolgunk. Ha a nyak alatt vékony, ferdén bevagdosott rátétes csík fut körbe, valószínűleg tamásfalvi az edény. A pádári mesterek szerették a barna és a sárga mázat összefolyatni. Ismert a „perláci ködmön" motívuma tányéron és szilkén, amit a süveti mesterek is alkalmaztak, valamint a „cipés" (mintha egy pár csizma sarokkal lenne összefordítva) vörös festés fazekak nyakán, amelyet különösen Zsaluzsányban és Susányban kedveltek. Susányiak a váltott ferde és függőleges vonalkázások a nyakon, a licei edény többnyire világos alapszínű volt. Süvetén, Deresken és Lévárton is kedvelt volt a nyomkodott, ún. spongy ázott díszítés. Otrokócson a századfordulón lapított oldalú, vastag falú, kis butykosszájú korsókat formáztak fehér alapszínen kék, mangánfekete, zöld és barna függőleges csíkozással, pöttyözésekkel, vonalkázásokkal. Rozsnyón