Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

342 343 ket vettek. Céheik korán megalakultak: Rimaszombatban 1628-ban, Jolsván 1609-ben, Szepsiben 1620-ban, Rozsnyón 1703-ban. Önálló stílusukról ebben a korban mit sem tudunk, termékeikből leghamarabb a 19. századból maradt ránk néhány. Arról sincs pontos képünk, hogy stílusukra hatottak-e a nyugatról betelepülő habán műhelyek, illetve a pongyeloki, murányi kerámiamanufaktúrák termékei. A fazekasok számáról pontos adataink nincsenek, mert a többségük a mezőgazdasági munka mellett, szezonjelleggel dolgozott. Egy 1867-es becsült adat szerint évi 600 ezer darab fazék és korsó készült a gömöri falvakban. Kresz Mária idézett egy visszaemlékezést Rimaszombatból, mely szerint 150 fazekas élt a városban és 50-60 kemence állt a Rima partján {Kresz Mária I960.). A fazekasok többsége tehát céhen kívüli, ún. kontármester volt, mégis olyan jó minőségű edényt készítettek, hogy azokról még a miskolci céhes mesterek is kénytelenek voltak egy beadványukban elismerni, hogy jobbak s erősebbek az övékénél. A céhes korszakban sok fazekas úgy kerülte ki a kontárokat sújtó árulási tilalmat, hogy egy-egy távoli fazekascéhnek lett a vidéki tagja, ún. landmajsztere. Ennek a félig céhes, félig szabad állapotnak a legszabatosabb meghatározását éppen a miskolci céhek adták meg egy 1805-ben kelt, a vármegye elé juttatott felterjesztésükben. „A céhbeli mesteremberek és a kontárok között mind a mai napig van még egy közép rend a melyben lévőket közönségesen Landmeistereknek hívják. Ezek olyanok, 342. Gömöri szilke sötétbarna alapon kimetszett és papírsablonnal készült díszítéssel. Felirata: „Boczka György 1889". Használat helye: Kelemér HOMN 53.2753. 343. Gömöri vizeskorsó, kimetszett, karcolt és papírsablonos díszítéssel. Készítés helye: Süvéte, használat helye: Miskolc HOMN 65.59.2.