Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BÚTOROK Szabadfalvi József

314. Faragott gerenda a gyalu. A puhafa deszkákat leginkább vízi erővel működő részlete, fűrészmalmokban állították elő. Az asztalosbútorok a maMiskolc, Toronyalja út, 1772. gyár falvakban általánosan csak a 18-19. században terjedHOMT 53.1523.1. tek el. Történelmi megyéink, Abaúj, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén jobbára az Északi-középhegység keleti egységeinek erdős területein fekszenek, ahol mindenkor elegendő fa állt rendelkezésre, a fakitermelés és a fafeldolgozás számos ága honosodott meg. Az erdővel körülvett hegyi falvak többsége, már csak szerény megélhetési viszonyaik miatt is, a lakáskultúrában a 19. század végéig sok archaikumot őrzött meg. Századunkban a bányászat és a nagyipar változtatta meg az életlehetőségeket és az életszokásokat. E fejezetben nem az egyes bútorfajták sorrendjében, hanem a már említett tagolásban - 1. ácsoltbútor, 2. asztalosbútor - vizsgáljuk meg megyéink bútorait. Ácsolt bútorok Az ácsolt bútorokat ügyesebb kezű parasztok, gyakrabban - háziiparként - specialisták készítették. Megyéink területén a legjelentősebb minőségi fafaragás a Bükk hegység déli völgyeiben települt falvakban fejlődött ki. Az egyik legjellegzetesebb faragófalu Cserépfalu volt, de értettek a fafeldolgozáshoz a szomszédos községek lakói is. A fafaragók legfontosabb