Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BÚTOROK Szabadfalvi József

A bodrogközi Karcsán századunk elején még házra., pitvarra és kamrára oszlott a lakóház. Ez utóbbit a 20-as évek után átalakíthatták - a szükségnek megfelelően - hátulsóházzá. Megesett, hogy ettől az időtől az elsőházat már nem lakták, azt meghagyták tisztaszobának. A szobáknak három ablaka volt. Kettő az utcára nézett, egy pedig az udvarra. Hagyományosan a szobában az ajtó mellett volt a kabolárxak nevezett, kúp alakú kemence. Fűtése - valószínűleg korábban — a házból volt, később ez átkerült a pitvarba. A kemencével ellenkező sarokban az udvarra néző ablak oldalán volt a karosláda az asztallal. A szoba két szabadon maradt sarkában ágyat helyeztek el. Az elöl álló ágy előtt álltak a székek. A magosládát az udvar felőli ágy felső végéhez, az ablak alá állították. Itt is használták az ágy alá begurítható ún. kerekesdikól, vagy más néven tolikát. Az 1920-as években kikerültek a házakból a kabolák és helyükre asztali tűzhelyeket építettek vasplatnyival vagy csikómasinával. Ekkor a masina mögé került egy stelázsi, amelyen az edényeket tárolták. A felszabadult fal melletti helyre vagy egy dikóX vagy még egy karospadot tettek. Tárolóbútornak régen a karosládát és a már említett nagyládát használták. A komódok századunk 20-as éveiben kezdtek terjedni, s a 30-as évek végén ezt is felváltotta a sifon és a kredenc. Ejtsünk még szót a szobák, pontosabban a falak díszítéséről: leglátványosabb része a hagyományos parasztszobáknak a bejárattal szemben a sarkos elrendezésű pad az asztallal. A magyar parasztszobák funkcionálisan, átlósan kettéválaszthatok. A belső térhez kapcsolódnak az ünnepi események. Itt ült az öreggazda, ide invitálják a kedves vendéget s azokat, akik valami fontos ügyben járnak. Itt csak tiszta munkát lehetett végezni, s hagyományosan csak az ünnepi étkezés történhetett itt. A bükkaljai községekben és főként a matyó falvakban a sarokban helyezték el a szépen díszített saroktékákat, amelyeket első bútoraink egyikének is tekinthetünk. Ebben volt a biblia, a családi iratok és a pénz, de gyakran állt benne egy-egy üveg pálinka is. A padok fölé kerültek pl. a katolikus matyó falvakban a szentképek, amelyeket még színes, aranyozott keretekkel is igyekeztek kiemelni. Ezért ezeket itt rezes szentképeknek is nevezik. Alattuk rendszerint keménycserép tányérok sorakoznak. A leginkább búcsúkon vásárolt díszes bögréket a mestergerenda