Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TEMETŐK Kunt Ernő

281-282. Faragott kő (piroxénandezit) sírkőként való alkalmazásánál ellentétes síremlék a miskolci zsidó tendencia érvényesül. E sírkövek nem magasabb kőfaragó temetőből kultúra átvételei, utánzásai, hanem a népi díszítőművészet archaikus, stilizált kompozícióinak átvitele a helyben rendelkezésre álló speciális alapanyagra, az időtálló kőre. A sírkövek tagolása és díszítése magas fokú technikai tudást és esztétikai igényt tükröz, valamint egy feltételezhető lokális stílus jegyeit mutatja. A sírkövek körben szépen keretezettek, széleik ki vannak verve: „fehérre kiverve, kipetty ecskézve". A kőtáblát mint díszítendő felületet párhuzamos vízszintes vonalakkal, egyszerű geometrikus sorral mezőkre tagolták, a stilizált díszítőmotívumok és az írott információ így szépen tagolva kapcsolódik egymáshoz. A fejrész díszítményei az ősi, általánosan elterjedt ornamens, a rozetta vagy csillag, karcolt vagy vésett változatban, a pozitív és negatív felületek kontrasztját kihasználva. Körbefoglalva, sőt gyakran rozmaringkoszorúval körülvéve ábrázolták. A motívum helyi elnevezése csillag vagy hatágú rózsa.