Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TEMETŐK Kunt Ernő

korúakét sárgára vagy barnára, az idősekét pedig feketére. A barnás színt zsírral bekenve, vagy a fát trágyalében áztatva érték el, de zabszalmapernyéből készült híg levet is használtak festésére. Később általánossá vált a boltban vásárolt kindrusz, majd az olajfesték használata. A sírjelölés archaikus módja, az élőfa ültetése is többfelé megtalálható területünkön. Zemplénben, Abaújban az Ungvidéken sokfelé fenyőt, diófát vagy gyümölcsfát ültetnek a sírra. Telkibányán él egy helyi hagyomány, mely szerint az elhunyt kedvenc gyümölcsfáját ültették a sírra. Ésszerűbb magyarázat szerint viszont, mivel a temető az egyház tulajdona volt, az adta az egyházi tisztségviselőknek a temető hasznát. Az élőfa sírjel funkcióját szépen példázza a következő, Alsómihályiban (Zemplén) gyűjtött adat: amikor már néhány generáció múlva a fejfa elkorhad, az utódok számára az élőfa a sírjelölő, s azt mondják: „megyünk öreganyánk fájához". 272. Leány fejfája, Szőlősardó. Kunt Ernő felvétele, 1982. 273. Leány tulipános fejfája, Rudabánya. Kunt Ernő felvétele, 1972.